
Forrás: napiszar.freeblog.hu
Olvad a lábunk alatt a járda, csöpög rólunk a Combinon a víz, lassabban forog az agyunk. Gyurcsány Ferenc a jelek szerint nehezen tűri ezt az időjárást. Elébb együttérezve enyhít a köztisztviselők öltözködésének szabályain (nem mintha valaha is találkoztam volna már ügyintézés során nyakkendőssel, vagy meleg idején harisnyással), utóbb kifakad Orbán könyvén. Így harminc fok felett az ember könnyebben beszél hülyeségeket.
A miniszterelnök például azt mondta, hogy ,,szem- és gyomorforgató, ha egy aktív politikus pénzért árulja beszédeit és ebből többmilliós jövedelemre tesz szert." Pedig ugyebár senki nem áll tarkóra szorított gépfegyverrel az olvasó mellett, hogy márpedig megveszed az Egy az országot, vagy az Útközbent különben kinyírlak, geci.
Ha én valamilyen beteges perverzióból Boros Péter beszédeit, vagy Kiszel Tünde életét és korát tartalmazó biográfiát akarok tartani a könyvespolcomon (és van még megfelelő számú, hasonló érdeklődési körű jóember), akkor az a könyv előbb-utóbb kiadásra kerül. Ha minden vágyam, hogy Orbán-beszédes könyveket zsúfoljak a Bayer Zsolt és Wass Albert-összes közé, lelkem rajta. Ha meg Gyurcsány írásait veszem meg, foglalom aranykeretbe, és szorítok nekik helyet egy Kende Péter és Kertész Imre mellett, ugyancsak ez a helyzet. Akinek ettől forog a gyomra, annak Dedalonra van szüksége.
Deutsch-Für Tamás meg ennek apropóján megigazította kackiás fürtjeit és ideggyengézett egyet. Valamint előszedte az arab focistákat és az öregecskedő feleségeket. Ez utóbbi legalább tényleg olyan téma, amelyben egymásra találhatnak az ex-sportminiszterek. Talán nem véletlen, hogy nyáron a politikusokat elküldik pihenni, kezdenek egy kicsit túlpörögni. És lehet, hogy igazuk is van. Ebben a dögmelegben foglalkozzon az országa ügyeivel a svéd miniszterelnök, mi meg elüzengetünk itt egymásnak, amíg jön az enyhülés.
„Bulizz és nyaralj munka mellett Cipruson. Szexmentes, külföldi állás csinos lányoknak havi garantált háromszázezerért. Valósítsa meg álmait Angliában.” Nem kell sokat böngészni az internetet, vagy az apróhirdetéseket, hogy ilyen fantasztikus lehetőségeket találjunk. Ott vannak közvetlenül a biztos állással kecsegtető százezres tanfolyamok és a fogyásért pénzt kínáló ígéretek között. Akinek van egy kis tapasztalata, legfeljebb mosolyog egy jót a valóban hihetetlen ajánlatokon, és továbbáll. Pontosan lehet ugyanis tudni, hogy ezek mögött legtöbbször teljesen hamis illúziót keltve, az emberek kapzsiságát kihasználva akarnak félpénzért munkaerőt szerezni. Aki ezeknek bedől, magára vessen.
Egészen más azonban a helyzet, ha ismerős, biztos forrás adja a fülest. Ha olyan, úgynevezett haverok szerveznek be, akik pontosan tudják, hogy nemhogy mesés fizetés nem vár ránk, hanem modern rabszolgasorban kell végigszopnunk a maffiavezér faszát, amíg meg fel nem fordulunk, vagy el nem szökünk valahogyan a magyar konzulátusig. Egy 55 éves magyar férfi így járt. Az állítólag civilizált Angliában tapasztalhatta meg az indiai adósrabszolgaság stílusába illő körülményeket egy kedves ismerőse jóvoltából.
A férfi történetét első hallásra kicsit kétkedve fogadtam. Nem így a londoni magyar nagykövetség, ahol mindennaposak az ilyen esetek. Gondolom, miután a pasas beállított a gyalog megtett, több száz kilométeres út után, egy unott ügyintéző elővette az „illegális rabszolga voltam, de megszöktem”-bejelentőlapot. Ezután a kiégett szociális munkások empátiájával, de segítőkészen felajánlott neki valami szállást, és ígéretet tett, hogy felrakják az első hazainduló kamionra. Akta lezárva. Aztán emberünk hazakerülve, vérmérsékletétől függően bejelentést tesz a rendőrségen, esetleg szétzúzza a tuti állást ajánló jóakaró pofáját, ahogy azt a józan erkölcs megkívánja.
Az ENSZ jelentése szerint a világon több, mint 23 millióan szenvednek a rabszolgaság valamely modernkori formájában, miközben ezt a törvények minden egyes országban tiltják. Ebből a szerencsésen és kitartásának köszönhetően megmenekült középkorú férfi elmondása alapján csak 15-20 magyar van Boltonban, Manchester mellett. A sztorit robbantó Tények szerint ugyanez a helyzet Spanyolországban és számos más országban csak az Unión belül.
Mostanában gondolkozom azon, hogy lecseréljem az ezeréves Motorolámat valami újabb, „csili-vili mobiltelcsire”. Ennek kapcsán megdöbbenve tapasztalom, hogy azalatt az idő alatt, amit én vele töltöttem, milyen nagy mértékben változott meg a mobilpiac. A mobilszolgáltatók röviden és tömören szólva elszemtelenedtek, és ez végül is érthető, mert semmi nincs, ami akadályozná őket ebben. Itthon négyféleképpen vehetsz mobiltelefont, de az biztos, hogy minden esetben kompromisszumokat kell kötnöd. Belgiumban bezzeg!
Lehetséges, hogy bemész a kiválasztott szolgáltató márkaképviseletébe, ahol eléd raknak pár mobilt, hogy ezek vannak. Meg egy katalógust, hogy ezeket meg lehet rendelni, pár hét és itt lesznek. Az egyik baj az, hogy nincs igazi választék. A másik, hogy leszedik a telcsire telepített gyári menüt, helyette rárakják az adott szolgáltató gagyi szar szoftverét, amitől belassul a telefon, szinkronizálási gondok támadnak egyéb eszközökkel, és bizonyos funkciók (pl. képek, zenék, videók áttöltése számítógépről) nem lesz elérhető. Hogy rendeld meg, Fogyasztó, a háttérképet a live!-ról, vagy a zones-ról jó pénzért, nehogymá’ te döntsd el, mit akarsz látni valahányszor megnézed az időt a telefonon. A szolgáltatónál vásárlás egyéb, jelentős problémája az, hogy kétlépcsős a garancia-ügyintézés, tehát két cég – a mobilszolgáltató és a gyártó szervize – keresi a kifogást, hogy elhitesse veled, miért működik jól a láthatóan rosszul működő telefonod. Ráadásul annak ellenére, hogy ilyen kompromisszumokat kell kötnöd, a teló ára alig marad el a más, megbízható forrásból vásároltétól és jóval drágább, mint a sarki, arab mobil- és ékszerüzletben. Sőt, mostanában még reklámot is raknak a borítójára, hogy amikor használod, akkor is reklámozd a céget, ahová fizeted a percdíjat.
Az a helyzet, hogy szar dolog, ha nagy ember vagy, ha maradandót alkotsz. Mert lehet ugyan, hogy rövidke életed során (bár legtöbbször csak halálod után) tisztelnek és felnéznek rád a többiek, a túlvilágról megrökönyödve szemlélheted, ahogy kijátsszák örökségedet a niemandok, ahogy olyanokhoz használják a neved, az életművedet, amihez te sohasem adnád.
Ignotus Pál például világirodalmi igényességű lapot szerkesztett annak idején, amelynek elképesztő hatása a magyar irodalomra mind a mai napig nem kérdés. A három nagy irodalmár-nemzedéket erősítő és fenntartó, majd a negyvenes években, Babits Mihály halálával megszűnő Nyugatot most két wannabe-költő LonDI és Vasmadár használja szánalmas kis firkálmányaik népszerűsítésére. A két „szerkesztő” ugyanis a két szerző is egyúttal. Ráadásul nem szégyellik odatenni Beck O. Fülöp Mikes-emlékérmét.
A laza egóval csak a „Nyugat 4.0 – A negyedik nemzedék” című webújságnak az extra.hu ad helyet, de elő is lehet rá fizetni, ha olyan versekkel szeretné magát kínozni a kedves júzer, mint az alábbi idézet:
Mikor az álmok útjáról letérek,
ébren gondolkodni is alig merek.
Téged látlak minden álmom mezején,
hogy merev mosolyoddal lépkedsz felém.(Vasmadár: Sajnálom)
Szép játszmák, gyenge közvetítés és unalmas ringszpíker
2007. június 16. Budapest délután 6 óra. Kezdetét veszi a Syma csarnokban egy olyan boxesemény, melyre Magyarországon 3 éve nem volt példa. Volt itt minden. Felhozó meccs, címmeccs, de még olyan párharc is, ahol 2 övért folyt a harc.
Hidvégi György lépett először a szorítóba a francia Merick Roberge ellen. Gyuri 2 övet is kockára tett (a WBF világbajnoki és az IBO interkontinentális bajnoki övét), de mint utóbb kiderült, ez nem volt felelőtlenség a részéről. Okoson bunyózva (egy nálánál sokkal rosszabb ellenfél ellen), magabiztosan védte meg címét. Ha hinni lehet a pletykáknak, akkor az év vége felé realizálódhat egy nagyobb szervezet világbajnoki övéért indított csata.
Tegnap este buli volt. Az éjjel-nappali pénztárosa a szokottnál is mélyebb mélabúval szolgált ki a Nagyvárad téren. ,,Biztos nyert Baktalórántháza" - jegyezte meg a haver a bolt előtt, és én akkor eldöntöttem, hogy ezt a szöveget használni fogom. Csalódott, mint fradista Baktalórántházán... nem rossz. Most pedig olvashatjátok Fóka elemzését. - KR.
Szombaton véget ért a magyar labdarúgás másodosztályában a küzdelemsorozat. Az utolsó forduló előtt a Nyíregyháza 2 ponttal vezetett az ország legnépszerűbb csapata előtt. Minden jel arra utalt, hogy ezt csak a nyírségiek bukhatják el, hiszen hazai pályán fogadhatták a Vecsést, míg a Fradihoz a Baktalórántháza látogatott. Nos, a nyíregy megnyerte a bajnokságot, ezzel feljutott az első osztályba, és 9. szezonját kezdheti meg, az élvonalban. De nem ez a legérdekesebb (bár azért valljuk meg férfiasan ez sem semmi). Hanem az, ahogyan lemaradt a Fradi az első osztályról.
Tegnap az MLSZ elnöksége rendkívüli ülésén arról döntött, hogy Huszti Szabolcs ebben az évben már nem léphet pályára a magyar válogatottban. Ez több mint érdekes döntés, legalábbis számomra. De nézzük sorjában, milyen történéseknek lehettünk tanúi az ominózus „lelépés” óta.
Utolsó hozzászólók