Olvad a lábunk alatt a járda, csöpög rólunk a Combinon a víz, lassabban forog az agyunk. Gyurcsány Ferenc a jelek szerint nehezen tűri ezt az időjárást. Elébb együttérezve enyhít a köztisztviselők öltözködésének szabályain (nem mintha valaha is találkoztam volna már ügyintézés során nyakkendőssel, vagy meleg idején harisnyással), utóbb kifakad Orbán könyvén. Így harminc fok felett az ember könnyebben beszél hülyeségeket.
 
A miniszterelnök például azt mondta, hogy ,,szem- és gyomorforgató, ha egy aktív politikus pénzért árulja beszédeit és ebből többmilliós jövedelemre tesz szert." Pedig ugyebár senki nem áll tarkóra szorított gépfegyverrel az olvasó mellett, hogy márpedig megveszed az Egy az országot, vagy az Útközbent különben kinyírlak, geci. 
  
Ha én valamilyen beteges perverzióból Boros Péter beszédeit, vagy Kiszel Tünde életét és korát tartalmazó biográfiát akarok tartani a könyvespolcomon (és van még megfelelő számú, hasonló érdeklődési körű jóember), akkor az a könyv előbb-utóbb kiadásra kerül. Ha minden vágyam, hogy Orbán-beszédes könyveket zsúfoljak a Bayer Zsolt és Wass Albert-összes közé, lelkem rajta. Ha meg Gyurcsány írásait veszem meg, foglalom aranykeretbe, és szorítok nekik helyet egy Kende Péter és Kertész Imre mellett, ugyancsak ez a helyzet. Akinek ettől forog a gyomra, annak Dedalonra van szüksége.

Deutsch-Für Tamás meg ennek apropóján megigazította kackiás fürtjeit és ideggyengézett egyet. Valamint előszedte az arab focistákat és az öregecskedő feleségeket. Ez utóbbi legalább tényleg olyan téma, amelyben egymásra találhatnak az ex-sportminiszterek. Talán nem véletlen, hogy nyáron a politikusokat elküldik pihenni, kezdenek egy kicsit túlpörögni. És lehet, hogy igazuk is van. Ebben a dögmelegben foglalkozzon az országa ügyeivel a svéd miniszterelnök, mi meg elüzengetünk itt egymásnak, amíg jön az enyhülés.