
Az orvosok ugyanis csúcsra vannak járatva. Nap, mint nap választásra kényszerülnek a hippokráteszi eskü (mindig, minden körülmények között gyógyítani) magasztos szellemi régiói és az OEP-finanszírozás sokkolóan pénzügyi, földhözragadt szemlélete között. Ha elküldik a beteget, megszegik az esküt. Ha ellátják, akkor azt nem fizeti ki a biztosító, aztán csődbe megy az egész kórház, rendelőintézet, kóceráj. Nem a levegőbe beszélek, konkrét számok is vannak. A salgótarjáni kórház adóssága 500 millió forint. A szentesié 800. Például.
Horváth Ágnes meg eközben arra olyan kurva büszke, hogy először a rendszerváltás óta kijött az OEP-büdzsé az első negyedévben. Sekély e kéj. Mert, kedves Ágnes, ahhoz nem kell szakértőnek lenni, talán még csak felső tagozatba se kell járni, hogy ismerjük a spórolás ősi módját, mégpedig azt, hogy nem adjuk ki a pénzt. Ez nem gazdálkodás, ez nem reform. Ez egy nagy büdös lófasz! Szégyen, hogy még van képe felvenni érte a fizetését.
Ott tartunk, hogy ma a kórházak két szerepben próbálnak túlélni. Ha súlyponti kórházak lettek, akkor meg kell válogatni, hogy melyik beteget küldik el a fenébe, hogy ne legyen milliós hiány a havi keretben. Ha meg nem lettek azok, akkor ott állnak üresen, kapacitásuk, erőforrásuk kihasználatlanul.
Én még emlékszem arra, amikor az volt a kérdés, hogyan szereljük fel a kórházakat minél minőségibb cuccal, hogy javuljon az ellátás. Nem volt olyan kurva régen, még pár éve ez volt a tendencia. Ezzel szemben ma az a divat, hogy hagyjuk ott rohadni a százmilliós felszerelést, mert a használatát nem fizetik ki.
Ha én, legálisan, rendezett, tiszta TB-jogviszonnyal bemegyek a kórházba, hogy ugyan mérjék már le a csontsűrűségemet, mert lehet, hogy ebbe fogok belehalni jövőre a háziorvosom szerint, azt mondják ,,persze, természetesen, 2010. augusztusra van időpontunk, jöjjön vissza." Pedig kapacitás (gép, felszerelés, ember) van rá. Kórház van hozzá. Egyedül OEP támogatás nincs elég.
Pedig a nem is kevés TB-t frankón vonják minden hónapban a kibaszott fizetésemből. Éger szerint ezzel - a pénz szándékosan rossz felhasználásával, és elbaszott ütemezésével - akarják előkészíteni a több biztosítós modellt. Hogy amikor a tisztelt balfasz szavazópolgár majd nagyon sipákol, hogy legalább a töredékét kaphassa vissza annak a pénznek, amit évek, évtizedek óta, a megkérdezése nélkül levonnak

Tisztelt miniszterasszony! Vajon például abból a havi hét és fél millió forintból, amelyet egy bukott holland miniszter faszának fényesre szopására költ a költségvetés, kijönne-e az a plusz öt koraszülött magzat, aki amatőr módon a hónap végén látta meg a napvilágot a salgótarjáni kórházban? Azokról pofázom, akiknek az OEP nem fizeti ki az ellátását, pedig a szüleitől azért levonják azt a kibaszott TB-pénzt. Nem? Akkor lenne olyan drága megmondani a szüleiknek, hogy az ő gyermekük életben tartására nincs szüksége az államnak? Egyúttal a budapesti illetékes kórház 200%-on pörgő koraszülött osztályán is, ha lenne szíves tenni egy ilyen kört!
Nem Mikola agymenéseire kell figyelni első sorban, hanem a szakmára. Merthogy egyelőre még nem ment ki az egész nyugatra dolgozni. Még van pár marha, akinek túlélés helyett az a célja, hogy jobb legyen az ellátás. Akiknek - a miniszterrel ellentétben - még szakmai tapasztalata is van. Nem lehet a szőnyeg alá söpörni a véleményüket. Vagyis, lehet, de aztán ne tessék csodálkozni a reakciókon.
Utolsó hozzászólók