Körmendi Ákos, az Il Ferro vezetője ilyen emberfeletti teljesítményekre is képes. 7000-7500 embert leszarni. Legalábbis a Netkacsács Menyhárt László állítása szerint, akit – ahogy saját bulvárhonlapján írja – éppen most fenyegettek meg. Azért, mert ő bizony kiáll a pórul járt ferrósok mellett, és nem titkolja el Körmendis hangfelvételeit sem, ha ezzel segítheti a szent ügyet.
Nem mellesleg a felvételekért (amelyekből részletek sem elérhetőek az egyébként zenélő és a kilencvenes évek legvadabb javascript alapú webdesign-kliséit felvonultató honlapon) licitálni kell tegnap óta, s jelenleg éppen 50 rugónál tart a tét. A bevételt természetesen a károsultak perköltségeire ajánlja majd fel Menyhárt, hogy is gondolhatnánk, hogy ő is adómentesen akar szakítani a már többször rászedett ingyenkocsisóvár balfékeken. Kicsit zavart érezhet az erőben, aki tudja, hogy a károsultaknak nincs érdekvédelmi szervezete. Sőt, még az sem biztos, hogy az előnytelen szerződés, amelyet a Ferroval kötöttek jogszerűtlen volt. Mire és hova menne hát a nagy jótékonykodás?
Ilyenekből persze nincs hiány. Jártunkban-keltünkben az országban, szörfözve a neten, mi is látunk, hallunk, olvasunk a segítőkész embereken. Megalapult az Antiferro, amely természetesen név és felelősség nélkül nyújt segítséget minden károsultnak, ezer forint tagsági díj fejében. Ha igaz Körmendi jóslata a 7000-7500 balfékről (amelynél lehet több és kevesebb is, ki tudja), fejenként ezer forintból 7-7,5 millát simán össze lehet szedni. Az egyesületben bízók száma azonban az alapítók közleménye szerint csak egy minimális számú (1% alatti) érdeklődőt győzött meg, amelyből ha levonjuk a nyilván nagy számban jelenlévő, magukat károsultnak kiadó újságírókat, tényleg nem sok maradt. Az ezresekből is legföljebb egy olcsó koreai mp3-lejátszó jön ki. Esetleg egy görbe éjszaka a dohány utcai Mister Sörözőben (ahol 135 a csapolt).
Ügyesebben kellett volna csinálni, srácok. Legalább egy szolid utalás kellett volna a honlapon arra, hogy talán az egyikőtök ismerőse látott már ügyvédet, ha máshol nem a tévében. És nem ingyenes tárhelyet és emailt kellett volna regisztrálni.
Menyhárt ennél egyelőre mindenképpen előbbre jár, azonban meg sem közelíti azok bevételét, akik szintén segítségnek álcázva tevékenységüket még a rossz emlékű járgánytól is megfosztották tulajdonosaikat. Egy erre szakosodott csaló banda tagjai ugyanis hitelátvállalás címén csaklizzák ki a fizetésképtelen tulajoktól a kocsikat. Azt állítják, hogy minimális áron, de az adósságot átvállalva megveszik az autót. Ám mivel nyilván tisztában vannak azzal a köztudott ténnyel, hogy az volt Il Ferro-ügyfelek nem szokták elolvasni az apró betűt, a szerződésből kifelejtődik az adósságra vonatkozó rész. Tehát a hitel marad, a kocsinak viszlát.
Legnagyobbat azonban kétségtelenül az újabban matricaeltávolítással is foglalkozó autószerelő szakik húzzák le a Ferro-s balekon. Az ő ötletük ugyanis az összes közül a leginkább legális és várhatóan a leghosszabb ideig fenntartható. A pironkodó autós ugyanis bemegy a matricaleszedőbe, halkan mormog a bajsza alatt, hogy azt a ferrós szart kéne leszedni, józsikám. Józsikám meg előveszi a napokban duplájára emelt árak listáját, és elfoglalt nőgyógyászi lezserséggel ad a delikvensnek egy időpontot pár hónappal későbbre. Persze, felajánlja, hogy akár lehet rögtön is, de akkor többe kerül. Esetleg még odaböffenti, hogy „El is mehetsz, bazdmeg, így is annyi a melóm, mint a szar” – foglalva állást ezzel a keresletvezérelt közgazdaságtani elméletek oldalán a maga módján.
Azt hiszem, kedves olvasók, hogy későn mozdulunk ugyan, de rengeteg lehetőségünk rejlik még az Il Ferro-ban. Szerintetek hogyan húzhatjuk még le a jelek szerint bármire kapható volt ügyfélkört? (Van már pár ötlet, de egyelőre nem akarom befolyásolni a szabad kezdeményezések és asszociációk áradatát.)
Utolsó hozzászólók