Királyrák

A történet röviden: Egy amcsi ügyvéd (Mr. Green) cége megbízást kapott a magyar külügytől, hogy a magyar külképviselet 121 millió dollár, New York várossal szembeni adótartozását alkudja le. A sikerdíj 50%-os volt. Később elengedték a teljes tartozást (minden külképviseletnek), azonban Mr. Green még ez előtt, állítása szerint sikeresen alkudozott és igényt tart a sikerdíjra.

Olvassunk indexet, van összeesküvés-elmélet is:

Faller (Jenő, a magyar külügyi kapcsolattartó az ügyvédi iroda felé - KR.) szófiai kinevezését sokan annak bizonyítékaként látják, hogy jó viszonyban lehet az Apró-Gyurcsány családdal, hiszen Gyurcsány apósa bolgár volt, és anyósa, Apró Piroska maga is dolgozott a bolgár kirendeltségen, tehát a család szorosan kötődik az országhoz. Vélhetően megkülönböztetett figyelemmel választhattak odarendelt nagykövetet 2005-ben. A külügy mostani káderállományát ismerők szerint Faller tanácsadói múltja és bizalmi státusa miatt akár az egész konstrukció fő irányítója is lehetett, ez azonban puszta spekuláció, semmilyen bizonyíték sincs rá.

Namost, amíg a külügy jogi folyamatokkal pöcsöl, itt a Király Rák blog saját javaslata a gordiuszi csomó átvágására: Tessék megbízni egy másik ügyvédi irodát, hogy alkudja le Mr. Green követelését. Aztán így tovább, amíg az ügy végtelen ciklusba nem kerül. A helyi adóról szóló sárga csekket meg tessék máskor befizetni.

Ezért a tanácsért beérem 40%-os sikerdíjjal is. Meg Faller - nome est omen - pixisből való kibuktatásával.

Ahogy telnek az évek, az ember egyre inkább mindenevővé válik zeneileg. Idővel megfér egymás mellett korunk popzenéje, az R'n'B, és - ha valaki kapott olyan kemény közép-nyugati kiképzést, mint én - akkor a country is.

Taylor Swift country előadóként tűnt föl 2006-ban, és meg is nyerte a Legjobb női videóklip díját az MTV Video Music Awards gálán. Persze, mindenki arról beszél, hogy Kanye West (aki egyébként egy buzi hal) felugrott a színpadra, és közbeszólt, hogy márpedig szerinte a Suzuki sikermodelljéről (nem) elnevezett countryénekes helyett Beyoncénak kellett volna nyernie.

Beyoncét mindenki ismeri, ő az a híres afroamerikai énekesnő, akinek félóránként lejátssza egy számát a rádió egy, meg fejhanngon adja a világ tudtára, hogy "Put your hands up, oh-oh-oh-oh-oh". Node kicsoda Taylor Swift? Nos,  ő néz a tisztelt olvasóra a bejegyzés bal szélén. És ezzel a videóval nyert:

Popzene a javából, cuki lány, szerelem, és a country maga: vagányság, természetesség. Hab a tortán, hogy a dal pont arról szól, mennyire fontosak a belső értékek, a külső és a divat messze nem minden.

Nem véletlen, hogy a szeptemberi country listán előkelő helyen szerepel egy másik sztár, Tyler Dean szerzeménye, az (I want a girl like) Taylor Swift. Egyetértek, Tyler!

Jónapot kívánok!

Próbáltam a tumblert, próbáltam én mindent, nem jött be. Ezért ez itten nagy valószínűséggel újjáindul. Mi lesz a blogon? Popkultúra, konzum, webszemét. Minden, ami máshova nem fér bele.

Ami nem lesz: politika, közélet, külpolitika, szakmai dolgok, és rettenetesen kidolgozott bejegyzések. Arra ott van a Konzi.

Oszt meglátjuk, meddig bírom, meddig lesz kedvem.

Hogy állunk most?

• Konzi gőzerővel. De talán már nem sokáig.
• Mikroblogos tamagocsi
• Patkány elkezdte feltámasztani a IP-t, és én is érzem, hogy oda is kellene írni valamit.
• Heti szinten még mindig napi 20 látogatója van ennek a blognak.

És Veletek mi újság?

Egy az ír népszaviról, egy meg az írás közben talált publicisztikáról.

http://szelsokozep.hu/archives/2008/05/26/Jakupcsek_hajlando/

Avagy már linkelni kellett volna.

• Az ember, aki lekéste a náciveszélyt
• Őszöd 2010

Csók,
Rák
Ui: A késlekedésért kiengesztelésül bónuszvideó

athankyouverymuch!

Tomcatről, antirasszizmusról és ráépülő politikai PR-ról a Konzin.

A lehetőségek szerint objektíven megfogalmazott kritikával a konzin. Komment ott.

első rész, csalánról és a más faszáról, meg a Pr-mátrixról. Komment odaát.

Kormányzás magyar módra.

Papokról, alkoholról és közlekedésről a Konzin. Hosszászólni ott tessék.

Az amerikai kampány ezerszer izgalmasabb, mint a hazai bármikor is lesz, bár kétségtelen, hogy mindkét választás lelkei a lakossági fórumok. Ott elszabadul az indulat, felszínre kerülnek az igazi vélemények. Nemrég az USA következő elnökét (figyeljétek csak meg), John McCain-t hozta zavarba egy lelkes támogatója. "How do we beat the bitch?" - szegezte a kérdést a republikánus jelöltnek.

Emlékezzünk boldog, fiatal, punk éveinkre!
 

Ébred a város, és fáradtan kúszik a metró.
Egy öltönyös úr csapkod, mert kizárta az ajtó.
Zsebórája svájci, de ideje nincsen.
Két csöves meg összeveszik a csikken.

A tegnapi mámor még nyomokban látszik,
A holnap embere az életével játszik
Kávészaggal és füsttel telik a presszó,
Valami szar zene szól, tömegsikert rág a magnó.

Egyszerű figurák, egyszerű életet élnek,
S nem veszik észre, a saját lábukra lépnek.
A falakról gyémánt fogsor szebb jövőt ígér;
A tizenéves röhög rajta, rohan új dózisért

Zajlik élet, indul az őrült rohanás,
De nem az első, nem ez az utolsó állomás.
Egyszerű figurák, egyszerű életet élnek,
De mindig örülnek egy újabb aranyköpésnek.