Királyrák

A Meleg Büszkeség Napjának nevezett ártatlan júliusi szombat - az afterparty és a vasárnapi másnapos filmvetítés előtt - évek óta abban csúcsosodik ki, hogy a saját neműekhez vonzódó és transznemű polgártársaink kisebb része végigvonul a belvárosban, majd az egész kisebb-nagyobb botrányba fullad. A Pride nyugati helyszínein arról volt szó, hogy kivonul az utcára néhány homár, táncolnak, a rendőrök meg biztosítják a helyszínt. Megmutatják a heteroszexuális többségnek, hogy ilyen is van. A heteroszexuális többség meg vagy tudomást vesz róla, vagy nem, de estére már otthon gyakorolja a lepedőakrobatikát a meleg is, meg a heteró is. Kisebb malőröktől eltekintve lezajlik az esemény, az év maradék 364 napjában a melegek meg visszaviszik a kölcsönzőbe az extravagáns parókát és ruhákat, felveszik az inget-nyakkendőt, és végzik mindennapi munkájukat.

Mert valahol az a lényeg – és arról kellene beszélni – hogy a homokos, a neonáci, sőt a homokos neonáci (aki komoly identitásválságba keveredhetett ma) egész szépen le tudná élni az életét a társadalom részeként, ha nem a különbözőségeket kényszerülne hangsúlyozni, amikor jogaiért tüntet. Ehelyett egymást provokálják finomabb-keményebb eszközökkel az utcán pár óráig, a rendőrök lesittelik a keményebb magba tartozókat, és ezzel megint évekre távolodik el annak esélye, hogy valaha is lehessen érdemlegesen beszélni, urambocsá’, megoldást találni a melegek jogegyenlőségének biztosítására, vagy a társadalom peremére sodródottak problémáira.

Pálinkás, harmatos jó reggelt, kedves rádióhallgatók, itt Dj. Lőcs jelentkezik a szombati programajánlóval a Cunnilingus Rádió 66.6-os ultrahosszú (hehe) frekvenciájáról. Ma az Apollóniák ünneplik névnapjukat, bár én inkább nem ünnepelném, ha ilyen hülye nevem lenne. Eseménydús program elé nézünk ezen a nyárias, forró fővárosi napon. Apropó forró, ma fognak megbotránkoztatva kiállni jogaikért a homoszexuálisok bőrtangában, vagy anál.. izé anélkül. Közben az előttem lévő üveg túloldaláról látom, hogy technikusunk elmosolyodik, ami teljesen érthető, és remek humoromnak, valamit stílusérzékemnek köszönhető, hehe.

Bennem mindig megdöbbentően mély szánalmat ébreszt, ha egy férfiember nem képes megőrizni hidegvérét és méltóságát. Vannak az életben csaták, vannak jogos és jogtalan győzelmek és ugyanilyen vereségek. Ez a játszma erről szól. Az ipszilon-kromoszómával megáldottak/megátkozottak (nem kívánt rész törlendő) meg genetikailag-szociálisan úgy lettek kitalálva, hogy a győzelemhez ragaszkodjanak, vereség esetén meg mérlegeljenek: megéri-e csellel, újabb haditervvel támadni, vagy lehet hagyni az egészet a francba.

Ez persze csak az egyik (nyilván nem minden esetben helytálló) véglet, és valószínűleg azért áll hozzám közelebb, mert John Wayne filmjein Johnny Cash nótáin nevelkedtem gyermekkorom óta. A másik meg az a fajta szánalmas hiszti, amit F. Tivadar és H. Gyula csap napok, hetek óta.

Bevett marketingeszköz, hogy a gyártó cég, hozzácsap a kedvelt termékhez egy felfuttatni kívánt produktumot is. Például odacsomagolnak a régi, bevált tamponhoz egy újat, a hagyományos és népszerű füstös virslihez egy ajándék sajtosat, PDA-hoz térképprogramot, vodkához narancslevet, hagyományos óvszerhez egy málnaízűt, ésatöbbi. Természetesen a technika akkor működik igazán, ha a két termék azért valamiféle rokonságban van egymással: kiegészítik egymást, vagy helyettesítik.
 
A gond ott kezdődik, ha egy viszonylag szűk portfólióval rendelkező arab fogorvos vagy, akinek mellesleg van egy méltán népszerű kifőzdéje a Blahán, a rendelő viszont mehetne jobban is. Ebben az esetben még mindig nehéz megtalálni a kapcsolódási pontot, viszont az emberi kreativitás hozott anyagból bármit képes kialakítani. Erre remek példa az alábbi hirdetés.

A hétvégén a két kormányzó párt elnöke, néhány balos „reformarccal” együtt összeült, és egy harmadik melléklettel egészítette ki a koalíciós megállapodást. A 27 oldalas dokumentum nagy része olyan, mint egy átlagos, húsz éves távlatú eu-s okirat, irányt mutat, célokat fogalmaz meg és nélkülözi a konkrétumokat. Két részlet robbant azonban már most bombaként: az egészségügyi több biztosítós rendszer mikéntje és az ingatlanadó. Érdemes megnézni azonban, kinek is szól a bazdmegágyú a sorok között.

Azt hiszem, korrekt dolog, ha az indokolatlan kétnapos kihagyás után pornóval foglalkozó blogok ajánlójával térünk vissza. Mégpedig nem is a laza, erotikus, kitakart fajtát, hanem a kőkemény, mindent mutatós, teljesen NSFW stílusúakat vesszük szemügyre. Ha bízol a céges netszűrőben, nyugodtan kattints a hajtás utáni linkekre – legfeljebb szerzel néhány jó percet a rendszergazdának is. Tudod, ő az a fazon, akinek a fehér pingvines pólójából a nyakánál kikandikál a hátszőr, és 2007-ben még képes a rövidnadrág-zokni-szandál ördögi hármasában megjelenni szinte bárhol.

A Real Madrid úgy döntött, Capellora nincs szüksége a csapatnak, annak ellenére, hogy az ő csinált belőlük bajnokot. Elnézve a nyíregyházi példát, egyértelmű a párhuzam. A rossz példa ragadósabb.

Jövő héten fog dönteni az OVB arról, hogy engedélyezi-e a Fidesz legújabb népszavazási kérdését (Ideggyenge-e Gyurcsány Ferenc?). Az ellenzéki párt szóvivője szerint az embereknek meg kell adni azt a demokratikus jogot, hogy népszavazáson döntsenek a miniszterelnök elmeállapotáról.

Kármán Irén újságíró szerint a terrorszervezetek helyett a Fidesz és az MDF áll a mai napon, Londonban talált bomba mögött.

A Feritívi újságírója életveszélyes sérüléseket szerzett, amikor egy balatoni csajozós oknyomozó rövidfilmje eredményeként megverte őt volt barátnője.

Az IKEA étterme egyemberként támogatja a Királyrákot a blogversenyben - közölte a ráksalátájáról híres étkező vezetősége.

Optimista kórus alakul Kóka János és Gyurcsány Ferenc javaslatára. Ők természetesen, nem a Szomorú vasárnap dallamára írták meg a szöveget hanem egy vidám magyar nóta, a Már minálunk, babám című örökzöldet dolgozták fel. Megszereztünk egy részletet a dalból, amelyet kattintás után közlünk.

A nagy megtisztulás évét élték át az idei bajnokságban a Juventus szerelmesei. Új alapokra sikerült helyezni a vezetést, sikerült ésszerűen fiatalítani, s a szurkolók sem pártoltak el a csapat mellől. A Fradinál ezzel szemben maradt a bukott rablóbanda, az unott játékosgárda. Egyedül a szurkolók kezdenek elpártolni a zöld sasoktól. Ezek után nem volt meglepő, hogy magabiztosan nyerték meg a „zebrák” a másodosztály küzdelemsorozatát (ponthátrányból!), és sorozatban harmadszor is bajnoki címet ünnepelhettek (igaz, az utóbbi kettőt elvették tőlük, és az Internek adták, de a pályán ők nyertek). Amint véget ért a bajnokság, azonnal elkezdődött a vezetőség számára a szezon. Céljuk, hogy minél erősebb csapatot sikerüljön összehozni a következő idényre.

De ne siessünk ennyire előre. Menjünk vissza egészen 2006 nyarára, amikor is kiderült, a torinóiak csak a Serie B-ben szerepelhetnek, bizonyos bíróvesztegetések és Luciano Moggi „áldásos” tevékenységének köszönhetően. Ekkor Európa egyik legsikeresebb csapatát percek alatt szétkapkodták. Játékosok sokaságát kellett áron alul eladnia a klubnak, mivel a profi játékosok szerződésében benne foglaltatik egy olyan passzus, hogy felsőbb osztályba el kell őket engedni, jóval kevesebb pénzért. Ezért történhetett meg az, hogy távozott Ibrahimovics, Viera (Internazionale), Cannavaro Emerson (Real Madrid), Zambrotta és Thuram (Barcelona). Ez a 6 játékos fájt a legjobban a csapatnak. Persze maradtak is sztárok, mint például Buffon, Nedved, Camoranesi, Trezeguet vagy Del Piero. Utóbbi latin macsóhoz méltóan indokolt, hogy hetekig szerelmet pisiltek az olasz lányok: „Egy lovag sohasem hagyja el szíve hölgyét!”. A csapatot megerősíteni nem nagyon lehetett, csak a már korábban leigazolt labdarúgók csatlakoztak a kerethez (ilyen volt például Christiano Zanetti), illetve az eddig kölcsönben lévő tehetséges fiatalokat hívták vissza az „Öreg hölgyhöz”. Igaz az is, hogy az eredetileg 30 pontos hátrányt először 18, majd 9 pontra csökkentette a szövetség. A csapat pedig a Serie A-ban várja a rajtot, méghozzá igen kedvező előjelekkel.

Itt van ez a Goldenblog verseny, amelyet sokan joggal szeretnek, sokan okkal támadnak, de alapvetően jó, hogy van. Mert minden, ami van, ami hozzáad valamit az elmúlt években rohamosan fejlődő magyar blogszcénához, az kell, még akkor is, ha nem tökéletes. Jómagam például a Goldenblognak köszönhetően találtam rá a Marketingkommando blogra, amely azóta is kedvencem a témában.

Egy kedves júzer Sixx idén minket is indított a versenyen, és a zsűri véleménye alapján tovább is jutottunk a középfordulóba, ahol pofátlanul fiatal korunk eredményeként a rendkívül erős versenytársakat felvonultató Újblog kategóriába kerültünk. Optimizmusra ad okot azonban, hogy kategórián belül egyedül vagyunk mindenesek, a többiek tematikusak. Reméljük hát, hogy bár például a MedIQ egy egyedülálló szakmai blog, hiánypótló témaválasztással, azért mégis van esély valami szép eredményre legalább jellegünkből adódóan. 

Vannak olyan technikák, amelyek ismerete nélkül rövid ideig még el lehet lenni Budapesten, de a tartós túlélés egyáltalán nem garantált nélkülük. Ilyen technika az aluljáró-pofa kialakítása és következetes viselete. Az aluljáró olyan, mint egy koszos, bűzös mocsár. Ha már egyszer le kell süllyedned az aljára, elengedhetetlen a komoly előkészület.

A világháló egy érdekes hely. Sok olyan dolgot megtalál az ember, amiről soha nem hallana. Itt van például Renata Teixeira Nunes kisasszony (beszélő név :)) esete.

A hölgy megígérte, ha megnyeri a BL-t a Milan, akkor ő bizony élő adásban levetkőzik. Ha ezt előbb tudta volna a közvélemény (legalábbis szélesebb körben nyomatják az olaszok), akkor a világ focirajongóinak nagy százalékát megnyeri magának a milánói csapat. Szerencsére nyertek az olaszok, s Nunes, aki a sportszerkesztőségek ivararányát minőségi százalékpontokat tekintve jelentősen javítja, betartotta ígéretét. Persze bátrabb is lehetett volna. Bár az is igaz, ha itt rögtön ledobja az egész textíliát, akkor nem tud sok százezer eurót kiharcolni az ottani FHM-től, vagy Playboy-tól.

Ez az eset mindenesetre elgondolkodtatott, hogy minek kellene történnie, ahhoz, hogy bevállalja valaki ezt a vetkőzést szerény kis hazánkban.

Alapvetően nem vagyok híve a „minden le van zsírozva előre” összeesküvés-elméleteknek, de egy dolgot nem lehet nem észrevenni. Pártjaink – bármennyire is hangosan anyázzák egymást a grénum előtt – bizonyos kérdésekben találkoznak. Sajnálatos, hogy ezen kérdések között alig van, az elmúlt 17 évben alig volt, és nagy valószínűleg nem is nagyon lesz olyan, amely érdemben segített volna a demokrácia és jóléti piacgazdaság feltételeinek megteremtésében.

A találkozási pont a pénz és, ami ennél is destruktívabban és tartósabban hat: a gyors meggazdagodás körül van. A jövőbeli tartós fejlődés pillanatnyi haszonra váltása irányítja az országot minden szinten. Ez az az elv, amely alakítja mindennapjainkat, amely a legundorítóbb és leglogikátlanabb része a gondolkodásunknak, és amely – előbb, vagy utóbb, de – elhozza az egész nyugati világ hanyatlását. 

Ez a Múzeumok Éjszakája egész jó ötlet lenne. Már persze, ha nem lenne olyan magyarosan elbaszva az egész.

Még az időzítés is jó volt, adott volt az egy belépőjegy, ami ugye mindenhová érvényes, a hangulatos nyári éjszaka, közepesen kreatív programok a kiállítók részéről és két megszeppent finn vendég, akiket majd jól elhurcolunk az érdekesebb helyekre. Túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen.

Ehelyett még éjfélkor is több órás sorok, kínálkozó taxishiénák és örömlányok, meg bejáratnál kolduló csövesek fogadtak minket mindenhol. A Halászbástyánál a Dísz térig állt a tömött sor, hogy a legforgalmasabb amerikai nagykövetségek is megirigyelnék. Nem volt nehéz meghozni a döntést: hagytuk az egészet a fenébe. Mert múzeumban a kiállítást akarja megtekinteni az ember, nem pedig az előtte tömörülő úri közönséget, ahogy lesajnálja a tárlatot.

Ma este lesz a Múzeumok Éjszakája, ami azt jelenti, hogy egy belépőjegy (kb. ezer forint) megvásárlása után szinte minden múzeum és kiállítás megnyílik előttünk hajnalig. Aki ma él és mozog, jól teszi, ha körülnéz a városban, mert számos érdekes, rendhagyó programmal színesítik a szervezők a ma estét Budapesten és vidéken.