Királyrák

A nagy megtisztulás évét élték át az idei bajnokságban a Juventus szerelmesei. Új alapokra sikerült helyezni a vezetést, sikerült ésszerűen fiatalítani, s a szurkolók sem pártoltak el a csapat mellől. A Fradinál ezzel szemben maradt a bukott rablóbanda, az unott játékosgárda. Egyedül a szurkolók kezdenek elpártolni a zöld sasoktól. Ezek után nem volt meglepő, hogy magabiztosan nyerték meg a „zebrák” a másodosztály küzdelemsorozatát (ponthátrányból!), és sorozatban harmadszor is bajnoki címet ünnepelhettek (igaz, az utóbbi kettőt elvették tőlük, és az Internek adták, de a pályán ők nyertek). Amint véget ért a bajnokság, azonnal elkezdődött a vezetőség számára a szezon. Céljuk, hogy minél erősebb csapatot sikerüljön összehozni a következő idényre.

De ne siessünk ennyire előre. Menjünk vissza egészen 2006 nyarára, amikor is kiderült, a torinóiak csak a Serie B-ben szerepelhetnek, bizonyos bíróvesztegetések és Luciano Moggi „áldásos” tevékenységének köszönhetően. Ekkor Európa egyik legsikeresebb csapatát percek alatt szétkapkodták. Játékosok sokaságát kellett áron alul eladnia a klubnak, mivel a profi játékosok szerződésében benne foglaltatik egy olyan passzus, hogy felsőbb osztályba el kell őket engedni, jóval kevesebb pénzért. Ezért történhetett meg az, hogy távozott Ibrahimovics, Viera (Internazionale), Cannavaro Emerson (Real Madrid), Zambrotta és Thuram (Barcelona). Ez a 6 játékos fájt a legjobban a csapatnak. Persze maradtak is sztárok, mint például Buffon, Nedved, Camoranesi, Trezeguet vagy Del Piero. Utóbbi latin macsóhoz méltóan indokolt, hogy hetekig szerelmet pisiltek az olasz lányok: „Egy lovag sohasem hagyja el szíve hölgyét!”. A csapatot megerősíteni nem nagyon lehetett, csak a már korábban leigazolt labdarúgók csatlakoztak a kerethez (ilyen volt például Christiano Zanetti), illetve az eddig kölcsönben lévő tehetséges fiatalokat hívták vissza az „Öreg hölgyhöz”. Igaz az is, hogy az eredetileg 30 pontos hátrányt először 18, majd 9 pontra csökkentette a szövetség. A csapat pedig a Serie A-ban várja a rajtot, méghozzá igen kedvező előjelekkel.

A Juventus az eddigi átigazolási szezon abszolút győztese (talán a Bayern Münchennel együtt). Sikerült szerződést hosszabbítani Buffonnal és Trezeguet-vel, valamint le tudták igazolni Salihamidzic-et, a világbajnok csatár Iaquinta-t, Tiago-t a Lyonból, Almiront az Empoliból, Nocerino-t a Piacenzaból és Zdenek Grygerat az Ajaxból. Ha minden igaz ez még csak a kezdet, hiszen több fórumon is hangoztatja a vezetőség, hogy van még a pénzből. Igaz, vannak távozók is, de Balzaretti kivételével egyikük sem tűnik nagy érvágásnak.

Ha manapság a Juventusról esik szó, feltétlenül beszélnünk kell az edzőcseréről is. Didier Deschamps ugyanis felvitte a klubot az első osztályba, majd arra való hivatkozással, hogy nézeteltérése van a vezetőséggel, lemondott. Helyére Claudio Ranieri került, aki május végén távozott a Parma kispadjáról. Megbízatása 2007. július 1 - 2010. június 30-ig szól. Ranieri korábban dolgozott a Cagliari, a Napoli, a Fiorentina, a Valencia, az Atlético Madrid, a Chelsea, a Valencia és a Parma csapatánál is. Meglátjuk majd, hogyan fogja tudni összerázni a társaságot.

A Juve célja egyébként 3, de legkésőbb 4 év múlva visszajutni arra a szintre, ahol voltak 2006-ban. A pénz nem akadály, ugyanis a csapat bevétele idén nagyobb volt, mint a tavalyi idényben (annak ellenére, hogy idén nem indulhattak a legrangosabb európai kupasorozatban a torinóiak), a támogatók nem hátráltak ki a klub mögül és a bérletek is fogynak (holott a Juventus 2005/2006-os idényben mért Serie A nézőszáma nevetségesen alacsony volt. Nem beszélve arról, hogy Torinóban még mindig a városi riválisnak szorítanak többen). Tehát meg lehet tisztítani egy csapatot egy év alatt. Csak munka kell hozzá, és akarni kell. Világos célok, határozottság és kemény meló. Pont az, ami nálunk hiányzik.