Királyrák

Barcs Miki (Flash együttes) utazik a Combinon. Egyszer csak felszáll a volt Neurotik volt frontembere, Pajor ,,Pondró" Tamás, aki mostanában eladta a lelkét Németh Sándornak, és Vidám vasárnapokon dajdajozik a szeretetről. Dr. Flashből árad az átható fröccsszag, Pajor meg a kezében szorongat egy másfél literes üdítős üveget, tele benzinnel. Felismerik egymást.

- Mi van a palackodban, szektás? - kérdezi Barcs a megszeppent, szép inget viselő és jól fésült Pajortól - viszed a húgyod az SZTK-ba?
- Benzin, tudod kifo...
- Robbantgattok a Sanyival, mi, terroristák?
- Úgy nézek én ki, mint egy terrorista?
- Pont az a lényege a terroristáknak, hogy nem úgy néznek ki, mint a terroristák.
- Szóval szerinted én egy radikális egyház tagja vagyok? - kezdett volna a térítésbe Pajor
- Najólvan, haggyábékén - búcsúzott Barcs

,,Majd elmesélem az egyházban, hogy milyen lecsúszott alak lett a régi haverom - gondolta Pajor - de én legalább megtaláltam önmagam..."

,,Majd elmesélem a pánkoknak, mekkora egy gejl alak lett a Pajor - gondolta Barcs - de én legalább hű maradtam önmagamhoz..."

Most akkor az van, hogy egy kicsit takaréklángon fogunk izzani, ami azt jelenti, hogy a májusban meg júniusban megszokott napi 1-2 poszt heti 1-2-re redukálódik. Nincs ennek semmi komoly oka, csak álljatok fel a képernyők elől, és húzzatok fröccsözni, meg strandra. :D

Viszont a helyzet az, hogy amikor elkezdtem írni ezt a blogot, nem számítottam ekkora sikerre. Már a harmadik bejegyzést több százan olvastátok el, két hónap alatt több ezres napi látogatói csúcsot értünk el, júniusban pedig miénk lett a bronz érem a HVG Goldenblog versenyen. Köszönöm. Hálából (és vigasztalásul) álljon itt a makktársaknak egy sorozat a meztelen Nadya-ról, a hölgyeknek pedig magamat ajánlom (jó, tudom, kicsit ratyi a beállás, de ezért fizetnek, basszameg). Illetve hajtás után nézegethetitek egy kedves rajongónk Napirajz stílusban elkövetett, feltörekvő képregényét. Annyira feltörekvő, hogy rák helyett egy ollós kullancsot rajzolt, amit kicsit nehezményezek, dehát egye fene.

Szeptemberben a szokott számú frissítéssel (és stílusban) térünk vissza.

Általában a magyar reklámokat szoktuk lesajnálni, hiszen gyakran ostobák, öncélúan szóviccelnek, és nem szólnak másról, minthogy vedd meg a mosóport. Könnyű ilyenkor külföldi példát hozni, mert azok között egészen sok szórakoztató, jópofa darab akad. Az alábbi is ilyen akart lenni, azonban valami nagyon nem stimmel vele. Vagy arról van szó, hogy a másságát nyíltan vállaló marketinges próbálta saját szája ízére formálni a sportot, vagy a közvetítések reklámidejét eladták a Cosmopolitannak, így most a tizenéves ,,A fiúk a klubból"-rajongó lánykákat kell megnyerni a műsornak. Az viszont biztos, hogy az a célcsoport, amelyik jópofának találja az alábbi óriásplakátot, köszönőviszonyban sincs a potenciális rugby rajongóval. Az ugyanis sörön és steaken él, valószínűleg nagy darab, kopasz és kamionsofőr, valamint ki nem állhatja a melegeket.

Ebben a dalban a random feka csaj arról énekel, hogy mennyire bejön neki az egyik demokrata jelölt, az afroamerikai Obama. Az eset pikantériája, hogy Obama párton belüli vetélytársa Hillary Clinton, akinek férje, Bill éppen az ehhez hasonló rajongók (a legismertebb közülük Monika Lewinsky) miatt kényszerült magyarázkodásra nem egyszer. Mi ezért nem hagynánk ki Hillary helyében ezt a magas labdát, bár végülis tök mindegy. Azért is, mert szinte biztos, hogy az Egyesült Államoknak ismét republikánus elnöke lesz 2008-tól, ugyanis az amcsi többség soha nem támogatna egy nőt, vagy egy fekete bőrű jelöltet.
 
Viszont megnyugtató érzés, hogy kint már ilyen mélyre süllyedt a kampány színvonala. Reméljük 2010-ben nálunk is az lesz a téma, hogy melyik párt tudja magának megnyerni mondjuk Oláh Ibolyát, hogy szerelmes nótát zengjen Gyurcsányról, vagy Orbánról. Abba persze bele sem merünk gondolni, hogy mi lesz, ha 2010-ben egy Kiss Péter/Navracsics Tibor meccs fog kinézni. Akkor vajon ki énekelné, hogy ,,úgy csókolnám őszülő, KISZ-es halántékodat, Kiss Péter?" Vagy, hogy ,,légy az enyém, szőkésbarna szerelmem, Navracsics tanár úr?"
 
Vagy ami ennél is fontosabb: láthatunk-e majd buta libákat a jelöltek fürdőgatyás képe előtt bikiniben táncolni?

Elöljáróban annyit szeretnék leszögezni, hogy én csípem, amikor a politikusból előjön az ember. Nem arra gondolok, amikor a Szulák showban elmeséli valaki, hogy megtalálta az igaz szerelmet, mert az még mindig nem ember, hanem az csak politikus, aki tanácsadói javaslatára nyit a bulvár felé. Nekem az tetszik, amikor kiderül, hogy az az öltönyös, Audis, ott az ország élén ugyanolyan tapló faszparaszt, mint bárki más. Éppen ezért díjaztam boldog mosollyal, amikor Fodor leosztotta a hajléktalant, hiszen Gáborunk az elmúlt húsz évben összesen nem tett ennyit azért, hogy kicsit kopjon a permanens „füvesbuzi” címke a homlokáról, amelyet egyébként Pozsonyi ,,Bucó" Ádám ragasztott rá egy korai Genyó Szívó Disztroj számban. Kóka János miniszterségének egyetlen értékelhető, vagy legalábbis magyarázható mozzanata is az volt, amikor előállt a mocsaras-békás hasonlattal.

Ezek után azt hiszem, magyaráznom sem kell, miért szimpatikus Kósa Lajos, Debrecen fenegyereke. A szememben ő (az egyik) olyan fideszes, aki annak ellenére, hogy pártja időnként próbálja megtestesíteni az élő erkölcsöt, képes embernek mutatkozni. Amitől ezen idilli kép szélén megjelentek a megszépítő időre utaló kis szépiafoltok (vagy, hogy újabb korok gyermekei is értsék: amitől a kép id-jében feltűnt a Photoshop), az a debreceni padrendelet. Debrecenben ugyanis a közterület-felügyelők reggel nyolctól este tízig ellenőrzik, hogy rendeltetésszerűen használják-e az emberek a padot. Mert például azon feküdni nem esztétikus látvány, ráadásul a fekvő ember túl sok helyet foglal.

Hallom a rádióban, amint épp arról panaszkodik a ferihegyi illetékes, hogy a reptéri gyorsvasút is olyan karakánul el lett baszva, ahogy azt nem szégyellték. Ebben a formában ugyanis büszkeségünk, drágaságunk, amelyre olyan nagyon verjük a mellünket, hogy még az olimpiai pályázatunkba is bele akarjuk tenni, egy nagy rakás szar.

Annyit sikerült ugyanis öt milliárd forintból elérni, hogy a gyakorlatilag ürességtől kongó Ferihegy 1-es terminálja mellé felhúztunk egy fapados állomást. Az megállóban, amelyet a legnagyobb csinnadrattával adott át Kóka, nincs mosdó, pedig a Ferihegyre menő vonatok (amelyek az egyébként is Szolnok-Cegléd vonalon közlekedő rendes járatok) közül egyedül a minden görbe fánál megálló elővárosi személyvonatok közelítik meg egy átlagos Intercity közepes tisztaságát.

Az átadást nem előzte meg vágányfelújítás, esetleg egy párhuzamos vágánypár felhúzása, hogy a vonalon egyébként szokásosan jelentkező, átlagosan 30 perces késéseket, gyakori járatkimaradásokat minimálisra lehessen redukálni. Ilyen előzmények után már azon sem csodálkozunk, hogy a környéken lakóknak beígért zajvédő fal felépítéséhez sem fogtak hozzá, bár halovány miniszteri ígéret született azért arról, hogy talán ősszel elkezdik a munkálatokat. Addig meg füldugó, kedves vecsésiek.

Tegnap, a PontFM Apokalipszis Rt. című műsorában egyértelműen kiderült, hogy a nagy médiaérdeklődéssel kisért leszbikus álesküvő résztvevői valójában heteroszexuális statiszták voltak. Szerkesztőségünk a mai napon az alábbi képet kapta meg egyszerre a Moszad-tól, a KGB-től, és a CIA-től. Béla bácsi (csapos) szerint amit nem látsz, az nem létezik. Platón szerint lehet, hogy egy kurva nagy barlangba vagyunk bezárva, és a valóság helyett annak csak képeit láthatjuk. Tele vagyunk kérdésekkel. De Ungár Klára és Szetey Gábor már régóta gyanús nekünk.

A kultikus, abszurd film, a John Malkovich menet alapsztorija egyszerű, de gondolatébresztő. Szerencsétlen sorsú lúzerek próbálhatták ki, milyen egy sikeres, megbecsült színész bőrébe bújni kétszáz dollárért. Ha megfordíthatnánk a projektet, és lehetőségünk lenne a gazdag, szép és okos embereknek alkalmanként egy Lexus áráért belülről megmutatni, hogyan élnek azok, akik fentről csóró, ronda elmebetegeknek látszanak (vagy azok is), azt hiszem, nem kellene túl sokáig keresni a megfelelő alanyt, tele van velük az internet.

Sokkal inkább a kiválasztás jelentene nehezebb feladatot. Az viszont biztos, hogy a Mr. Pregnant (terhes úr) nevű, nigériai származású, Manhattenben élő, szanaszét szívott agyú, exhibicionista youtube-sztár mindenképpen eljutna az elődöntőig. Mr. Pregnant azzal tölti mindennapjait, hogy észt oszt, telefonbetyárkodik, női parókában táncol a Pretty Woman-re, esetleg arról énekel, hogy női mellei vannak, nem pislog és büdös, vagy csak puszta jelenlétével provokál. Aztán az ezekről készült videóit feltölti a youtube-ra

Tegnap igen közel kerültem ahhoz, hogy az irodai fehér falra köpjem a „6in2” kávémat (saját találmány), beterítve vele az egyik titkárnő által a hűtő tetején felhalmozott Diéta és Fitness magazinokat. Magyarország legunalmasabb napilapja, a Népszabadság ugyanis olyan cikket produkált, amilyen nem jut minden napra.

Azt írja az újság (Lujzásan), hogy – kapaszkodjatok meg – fapadossá alakul a MÁV. A részletekről annyit lehet megtudni, hogy a pénz kevés, és még azon is faragni kell, úgyhogy jött a közgáz diplomát igazán nem igénylő válasz a menedzsmenttől: ócsítani kell a szolgáltatáson. Azon, amely már így is közelebb van az indiai vasútéhoz, mint az osztrákéhoz.

Most ne menjünk bele túlzottan abba, hogy a MÁV pont azzal hajszolja magát veszteségspirálba, hogy a bányabéka segge alatt tartja szolgáltatási színvonalát így üldözve el magától nemcsak a sznobokat, hanem azokat is, akik nem szeretik utazás után percekig vakarni magukról a rájuk ragadt dzsuvát 60 forintért, az állomás bűzös, koszos, és fogatlan, kiabálós nyanyával súlyosbított mosdójában. Arról se ejtsünk túl sok szót, mennyivel közelebb lenne a nullszaldóhoz a vasúttársaság, ha nem szolgálná ki a rátelepülő, élősködő piócákat, hanem egyszerűen lerázná magáról. Az észosztáshoz ma ugyanis túl meleg van.

Vegyük elő most is, mint annyiszor, pesszimizmusunk leple alól a hahakoffert, és szedjük össze, mivel spórolhatna még a MÁV rajtunk, utasokon. Na persze nem a szolgáltatás modernizálása érdekében, hanem csak és kizárólag azért, hogy a szakszervezetek tovább élősködjenek, és továbbra se kelljen szembenézni a rossz gazdálkodással.

,,Kis ország, kis háború" - mondanák nagy idők nagy tanúi. Az MLSZ ugyanis nem áll szóba a Nemzeti Sporttal. Miért? Álljon itt néhány sor a Magyar Sportújságírók Szövetségének elküldött levélből:

Történt mindez amiatt és azok után, hogy nevezett újságban a tényekkel köszönőviszonyban sem lévő, tendenciózus hírek jelentek meg az MLSZ és a Kentaro AG közötti jogvitával, s annak bizonyos fejleményeivel kapcsolatban. Függetlenül attól, hogy a lap munkatársai - feltételezhetően - birtokában voltak a hitelt érdemlő információknak is!

Az persze tény, hogy a Nemzeti Sport színvonala tíz Napi Ásznyival van Blikké alatt az utóbbi időben. (Hol vannak már azok a Népsportos idők, Istenem?!) Rengeteg hibát követnek el, elég csak az NSO-ra gondolni, ahol nem jelenik meg úgy cikk, hogy az első 30 hozzászólás ne a helyesírási hibákon élcelődne, vagy éppen a rossz állítást tenné helyre. Bár fölösleges, de azért azon még lehet vitatkozni, ki lőtte a több öngólt, viszont arról lehetetlen, ki lőtte a nagyobbat.

Tegnap a Sport1 Zuhanyhíradó című adásában Mészöly "Foci EB-pályázat lelkiismerete" Kálmán szájából elhangzott egy mondat, melyet azóta sokan sokféleképpen magyaráztak, holott szerintem teljesen egyértelmű. Kálmán bá' ezt mondta: „épphogy lejöttek a fáról Afrikában, és már hozzák is őket” Ez a mondat a beszélgetés azon szakaszában hangzott el, amikor arról vitatkoztak, hogy sok a légiós nálunk és a magyar fiatalok méltatlanul kevés lehetőséget kapnak.

Eközben az MLSZ éppen arra veri a mellét, hogy idén kezdett bele egy nagy rasszizmus elleni kampányba, a FIFA által életre keltett Football Against Racism elnevezésű projektet hazánk nemhogy átvette, hanem a szabályokat kőkeményen be is tartja. Május 15.-én például 3 bajnoki pontot vontak le az Újpest csapatától, mert huhogtak a szurkolóik, ha a Debrecen színes bőrű labdarúgója, Sidibe labdához ért. (csak érdekesség, hogy ezt a döntést Gyurcsány Ferenc is üdvözölte, aki simán leterroristázta Szaúd-Arábia focistáit) Hogy ezek után mi lenne a helyes, az nem lehet kétséges. Ki kellene baszni ezt a vén alkeszt a Szövetségből.  (jelenleg a válogatottat segítő szakértői team tagja). De valószínűleg ez nem fog bekövetkezni, nálunk ugyanis nem szokás vállalni a következményeket. Elég csak az MLSZ vezér Kisteleki Istvánra gondolni, aki nem mondott le posztjáról, amikor kiderült, jogtalanul zárták ki az FTC-t. 

Az, hogy harmadikok lettünk a HVG goldenblog versenyén „Újblog” kategóriában, két dolgot jelent számotokra. Egyrészt nyilván nem válthatjuk be kampányígéreteinket, vagyis ugyanolyan Kondor Csabás, identitásválságos marad Abszurdisztán, mint eddig, és mi nem teszünk semmit, nem váltjuk meg a világot. Másrészt viszont ez a csirkeszaros, balkáni állapot továbbra is állandó témát fog nekünk szolgáltatni.

Olyanok vagyunk ugyanis, mint névrokonunk, a Gyermekrák Alapítvány. Ígérünk szépeket, felajánljuk a megváltást, de valójában érdekünk a keserves állapot fenntartása. Ebből élünk. A reklámvilágban a tüchtig szaki keményen dörög a háziasszonyra: használjon Calgont, mert különben szarrámegy a mosóeszköz. A való világban megjelenik egy Béla, kicseréli a fűtőszálat, leszámlázza a harmincezer plusz kiszállást, oszt viszontlátás. És közben kussol. Ha kezedben a megoldás kulcsa, meg ne taníts a használatára mást, mert nélkülözhető leszel. (Erről egyébként már akartunk és fogunk is írni az Irodai Patkányokon, de ez most mellékszál.)

Amúgy az a helyzet, hogy tényleg meg vagyunk hatva a dobogós helyezésen. De olyan kurva szánalmas leírni azt a közhelyes mondatot, „köszönjük a szavazatokat, gratulálunk a győztesnek”, nem? Ehelyett inkább holnap boldog mosollyal az arcunkon robotolunk a melóhelyen, és próbáljuk hozni azt, ami miatt szerettek minket. A vért, a pinát és persze az erőszakot.

Johnny Cash: Ring Of Fire

És ebben az egészben az a durva, hogy mi éppen azon gondolkoztunk, hogyan igázzuk le a prágai őszt, és teremtsünk szocialista rendet. Ezzel egy időben Johnny Cash rímet keresett arra sorra, hogy ,,a szerelem íze édes." Talán le vagyunk kicsit maradva, de - remélem - behozzuk

2007. július. 08. Federer neve örökre bekerült a tenisztörténelem nagykönyvébe azzal, hogy sorozatban(!) ötödször nyerte meg a Wimbledoni teniszversenyt. Ezzel behozott egy nagyágyút, Björn Borgot.

Teljesen érthető, hogy legtöbben kerülik az új körúti villamosokat ebben a nagy melegben. Nekem is csak tegnap sikerült találkoznom Bodrogi hangjával a Combinon. Az elején arról szólt a fáma, hogy ezt a hülyeséget a BKV csak átmeneti elmezavarában találta ki, és egy napra tervezte – ehhez képest még tegnap is ment. Ez arra enged következtetni, hogy hosszútávon kell élveznie a leamortizált magyarnak a spórolás miatt levegőtlen, büdös, forró Combinon Bodrogit, amint az viszkigőzös hangján arról prédikál, hogy adják át a helyet a gyerekek az időseknek, meg a nehezen mozgóknak.

Az baj ezzel az agyatlan népneveléssel, hogy terméketlen talajra hull. A BKV kreatívjain kívül mindenki számára egyértelmű, hogy a mai fiatalok elhanyagolható hányada van csak képbe Süsüvel, mert Idétlen Hangon Sipítozó Pandúrokat néznek a Cartoon Networkon, esetleg mese helyett No Thanx Olivérnek készítenek gagyi-gifekkel telezsúfolt rajongói oldalt, vagy nagyinál, konyhásszekrény előtt pucsítós képeket töltenek fel magukról a Privire.