Az, hogy harmadikok lettünk a HVG goldenblog versenyén „Újblog” kategóriában, két dolgot jelent számotokra. Egyrészt nyilván nem válthatjuk be kampányígéreteinket, vagyis ugyanolyan Kondor Csabás, identitásválságos marad Abszurdisztán, mint eddig, és mi nem teszünk semmit, nem váltjuk meg a világot. Másrészt viszont ez a csirkeszaros, balkáni állapot továbbra is állandó témát fog nekünk szolgáltatni.
Olyanok vagyunk ugyanis, mint névrokonunk, a Gyermekrák Alapítvány. Ígérünk szépeket, felajánljuk a megváltást, de valójában érdekünk a keserves állapot fenntartása. Ebből élünk. A reklámvilágban a tüchtig szaki keményen dörög a háziasszonyra: használjon Calgont, mert különben szarrámegy a mosóeszköz. A való világban megjelenik egy Béla, kicseréli a fűtőszálat, leszámlázza a harmincezer plusz kiszállást, oszt viszontlátás. És közben kussol. Ha kezedben a megoldás kulcsa, meg ne taníts a használatára mást, mert nélkülözhető leszel. (Erről egyébként már akartunk és fogunk is írni az Irodai Patkányokon, de ez most mellékszál.)
Amúgy az a helyzet, hogy tényleg meg vagyunk hatva a dobogós helyezésen. De olyan kurva szánalmas leírni azt a közhelyes mondatot, „köszönjük a szavazatokat, gratulálunk a győztesnek”, nem? Ehelyett inkább holnap boldog mosollyal az arcunkon robotolunk a melóhelyen, és próbáljuk hozni azt, ami miatt szerettek minket. A vért, a pinát és persze az erőszakot.
Utolsó hozzászólók