2007. július. 08. Federer neve örökre bekerült a tenisztörténelem nagykönyvébe azzal, hogy sorozatban(!) ötödször nyerte meg a Wimbledoni teniszversenyt. Ezzel behozott egy nagyágyút, Björn Borgot.

A tenisz szerelmeseinek sokat kellett böjtölni az elmúlt két hétben, ugyanis rengeteg esőszünet tarkította a tornát. Viszont, ami vasárnap történt, az mindenért kárpótolt bennünket. Már a párosításból érezni lehetett, hogy nem lesz egy hétköznapi mérkőzés, de erre kevesen számítottak. Rafael Nadal a világ legjobb teniszezője lenne, ha nem élne ez a svájci pacák. Mindig elképesztő meccseket játszanak egymással, s bár Nadalnak jobb a mérlege (összesítésben 8-5-re vezet Federerrel szemben), a fontosabb meccseket Roger nyeri. Ez történt vasárnap is, hogy kétszer is szett hátrányból jött fel egálra a spanyol, de nem tudta megnyerni a meccset. Parádés labdamenetek, hatalmas futómennyiség, hihetetlen izgalmak.

Az ember úgy volt vele, hogy az összecsapás elején tátva maradt a szája, a végén meg próbálta becsukni. Világszínvonalú tenisz volt a pályán (szerencsére már hazánkban is lehet látni az angol tenisztornát, köszönhetően a Sport1-nek respect érte), s végül Federer nyert 7:6, 4:6, 7:6, 2:6, 6:2 arányban. A meccs után átadták a kupákat és jött a szokásos mini interjú. Először a vesztes fél, Nadal méltatta a svájcit pár szó erejéig: ,,Federer 11 Grand Slam-címnél tart, és nagyon közel van a 14-es álomhatártól, de attól függetlenül, hogy 14-ig, 16-ig, vagy 13-ig jut, olyan szinten játszik, amire még soha senki nem volt képes a tenisz történetében."

Majd Federer nyilatkozott versenytársáról: ,,Nagyon tudatosan készült erre a tornára is, sokkal agresszívebb volt füvön is, mint általában. Azt hiszem most már minden borításon otthon érzi magát. Megérdemelné a győzelmet itt Wimbledonban is. Nüánszokon múlt a mérkőzés, a hálónál azt mondtam Nadalnak, hogy ő is megérdemelte volna a győzelmet, de most én voltam a szerencsésebb."

Nos így valahogy. Igazi sportemberek, ezek ugyanis nem a szokásos tiszteletkörök voltak. Mindketten elismerik egymás tudását és tudják, azt, hogy egymás nélkül nem lennének sehol (ez nem csak a sportra igaz!). Az embereknek szüksége van klasszikus párharcokra, mint amilyen volt a Borg-McEnroe vagy a Sampras-Agassi párviadal. Most kezd kialakulni egy újabb klasszikus és ez jó mindenkinek.

Már csak pár hét és jön az US Open, ahol, ha minden jól alakul, akkor a döntőben ismét Nadal-Federer döntő esélyes. Én már várom!