Ősi – milyen szokás?
Konzervatórium
Most vasárnap kerül sor a romániai európai parlamenti választásokra. Kapva kapott hát a történelmi lehetőségen a magyar jobboldal, hogy tönkretegye, szisztematikusan lerombolja a hosszú évek kemény munkája során – mellesleg nem érdemtelenül – róla az erdélyi magyarok döntő többségében kialakult képet. Tudják, azt a képet, hogyaszondja mink vagyunk itten a népnemzeti, egyesítő, tizenötmillió magyarért felelős politikusok, mit politikusok, mi vagyunk a magyar nép válasza a pánszlávizmusra, a fiatal demokrata kackiás bajszú cár-, vagyis inkább királyatyuskák, akik mosolyogva ölelnének keblükre minden határon túli magyart, jelen esetben székelyt, ha. Ha nem lenne a nemzetietlen, internacionalista, pénztőke-nagytőke baloldal, aki lófaszt mutat nektek, kedves magyar testvéreink, látjátok, még a kettős állampolgárságról szóló népszavazást is elkommunikálták nektek a huszonhárom millió román munkavállaló legsötétebb, xenofób ösztönökre ható retorikájával.
Jellemző, abszurd módon magyar tény, hogy a fenti cinikus elemzés egyébként alapjaiban helytálló. Gyurcsány, a románmunkavállalózás szellemi atyja, Medgyessy, a Trianon-évfordulón román kollegájával pezsgőző (egyébként erdélyi magyar származású) államférfi, és pártjuk két perc alatt persona non grata lett Erdélyben a népszavazás után. Orbán ezzel egy időben rendszeresen, átütő sikerrel kezdett haknizni a romániai magyarság köreiben. Olyannyira, hogy már-már elhitte, hogy a siker neki szól személyesen, és majd ő – egyfajta székelyeknek szánt Habsburg Ottóként – jólmegmondja a romániai magyar belpolt.
Most éppen azt, kire kell szavazni az európai parlamenti választásokon. Természetesen nem a reálpolitikához jól értő, a tényleg kemény hátrányból eredményes képviseletet, értékes kormányzati tárcát szerző Markóékra, hanem a mellesleg református püspök, álláshalmozó tőkéslászlóra, aki az utóbbi években többet tett az erdélyi magyarság megosztásáért – és ezáltal az autonómiacélok realitása ellen – mint a fél Securitate.
Teccenek még emlékezni a 2006-os magyar parlamenti választásokra? Tudják, amelyet egy Dr. Mikola nevű nemzetorvos nyert meg a baloldal számára. Akkor azt mondta a Fidesz miniszterelnökhelyettes-jelöltje (önmagában is szép pozíció), hogy ha kormányon állampolgárságot, és ezáltal szavazati jogot tudnának adni az erdélyi magyaroknak, azzal húsz évig hatalomban maradnának. Ha elnyomjuk a lelkünk mélyéről ilyen kijelentésekre előtörő Nyakó Istvánt, akkor, itt, magunk közt, a Konzervatórium blogon egymásnak suttogva bevallhatjuk, hogy egyébként ebben Mikolának nagy valószínűséggel igaza volt. Akkor. 2006-ban. Tessék viszont most megkérdezni egy erdélyit, hogy ugyan, Ábel bácsi, melyik magyar politikusra szavazna, ha tudna? A kendet lerománozó gyurcsányékra, vagy a közvetlen európai képviselet egyetlen lehetséges formáját megfoghatatlan, rossz papi dumára váltó orbánékra? Nehéz döntés.
És mivel a döntés nehéz, várható, hogy nem is születik meg. Várható, hogy a székely ember otthon marad most vasárnap, ugyanúgy, ahogy a választóképes itthoni magyarok döntő többsége is otthon maradna, ha most vasárnap lennének a választások. Vagy szavaznak valami vicces társaságra, mondjuk a román Stadler Józsi, Becali pártjára.
Kár lenne pedig az elveszett szavazatokért. Ezért innen, itthonról szeretném javasolni a székelyeknek, hogy nyugodtan engedjék el a fülük mellett, amikor Orbán Viktor olyan sületlenségeket beszél, minthogy politikusok helyett szellemi-lelki vezetőre van szükség az EP-ben. Csak azért mondja, mert a keresztényi szeretet és megbocsátás nevében ellenfeleit konzekvensen férgező Tőkés László mellett bármilyen más érvet felhozni, minthogy nem politikus, lehetetlen. Ez az érv pedig nem elég meggyőző ahhoz, hogy a kedvéért bátran fel lehessen adni a most vasárnap megnyíló történelmi lehetőséget, amely az erdélyi magyarság lobbyerejét ilyen mértékben növelheti. Tőkést pedig tessék nyugodtan a Jóisten szolgálatában meghagyni - politikusként ugyanis alkalmatlan.
Utolsó hozzászólók