Ahogy a Figyelőnet beszámolt róla, a hazai közszolgálati televíziózás két leginkább elfogult csatornája, a Liszkay médiabirodalomba tartozó, Csintalan elvtársból lett polgártársat foglalkoztató HírTV és a bolgárcentrikus műsorait időnként Hajdú Péter izzadtságszagú, a magyar kereskedelmi televíziózás elmúlt tíz évének díszleteibe ragadt dáridóival megszakító ATV 85 millió forint támogatást kapott. A digitális átállás technikai kiépítésére kapták az állami milliókat a tévéadók.

Ha egy pillanatra félretesszük a bennünk rejlő Tóta W. Árpádot, ami arra késztet minket, hogy többször riadjunk fel hajnalban a konvergencia program teljesülésével, a költségvetési hiány lehetséges növekedésével, valamint a hitelminősítő intézetek aktuális döntéseivel kapcsolatos rémálmainkból, ezt a folyamatot talán pozitívnak is tarthatjuk.

Nagyon úgy néz ki ugyanis, hogy 2008-tól ingyen és bérmentve rendelkezésünkre fog állni két pártos tévé, amelyek unalmasak lesznek kormánypárti és érdekesek lehetnek ellenzéki szerepben. Ez a két adó - annak a tendenciának a fényében, hogy támogatásukról többnyire egyszerre döntenek - elérheti azt, amiről tisztességben megőszült közszolgálati hírszerkesztők csak álmodoztak egykoron: megvalósíthatják a szükséges médiakontrollt a hatalom felett, még akkor is, ha az igazi hatalom, például a Strabag túl nagy falatnak bizonyul egyszer-egyszer. Ezáltal létrejöhet hazánkban két pártos, de állami pénzek helyett sokkal inkább egymástól függő tévéadó, amely - az egyenlő sugárzási feltételek miatt - hír és minőségversenybe kerül a megtisztuló állami tévével.

Az állami tévé ugyanis az optimista forgatókönyv szerint megtisztul, ha a HírTV és az ATV elszipkázza a pártkádereket, ahogy reményeim szerint történni fog a Nap-kelte teljes stábjával (amelyet előbb Rudi Zoltán kezdett kicsit bökdösni, majd a HVG jutalmazott selyemzsinórral), vagy történt (nem teljesen jó a példa) a Magyar Rádió - Lánchíd Rádió esetében. Ez azt eredményezheti, hogy a hardcore balosok, turbómagyar jobbosok saját, országos csatornájukhoz fordulnak a napi anyazás adagért, a közmédiumban pedig megszülethet az igény a kiegyensúlyozott, igényes, BBC-típusú műsorokra, amelyek emlőin - figyelem, túlzott optimizmus alert - akár már 2010-re felnőhet egy korrekt, felelős és alkalmasabb civil szféra, amely reális alternativája lehet a korrupcióba süllyedt, hataloméhes politikai elitnek.

Nevezhetjük ezt a tendenciát a Hírszerkesztők Csendes Forradalmának, amely elhozhatja a minőségi, elemző, oknyomozó televíziós újságírást, és mindenki számára elérhetővé teszi. Már csak le kellene vezényelni ezt a folyamatot, kedves Szerkesztőségek Forradalmárai, előre az igényesebb médiáért!