Tegnap igen közel kerültem ahhoz, hogy az irodai fehér falra köpjem a „6in2” kávémat (saját találmány), beterítve vele az egyik titkárnő által a hűtő tetején felhalmozott Diéta és Fitness magazinokat. Magyarország legunalmasabb napilapja, a Népszabadság ugyanis olyan cikket produkált, amilyen nem jut minden napra.

Azt írja az újság (Lujzásan), hogy – kapaszkodjatok meg – fapadossá alakul a MÁV. A részletekről annyit lehet megtudni, hogy a pénz kevés, és még azon is faragni kell, úgyhogy jött a közgáz diplomát igazán nem igénylő válasz a menedzsmenttől: ócsítani kell a szolgáltatáson. Azon, amely már így is közelebb van az indiai vasútéhoz, mint az osztrákéhoz.

Most ne menjünk bele túlzottan abba, hogy a MÁV pont azzal hajszolja magát veszteségspirálba, hogy a bányabéka segge alatt tartja szolgáltatási színvonalát így üldözve el magától nemcsak a sznobokat, hanem azokat is, akik nem szeretik utazás után percekig vakarni magukról a rájuk ragadt dzsuvát 60 forintért, az állomás bűzös, koszos, és fogatlan, kiabálós nyanyával súlyosbított mosdójában. Arról se ejtsünk túl sok szót, mennyivel közelebb lenne a nullszaldóhoz a vasúttársaság, ha nem szolgálná ki a rátelepülő, élősködő piócákat, hanem egyszerűen lerázná magáról. Az észosztáshoz ma ugyanis túl meleg van.

Vegyük elő most is, mint annyiszor, pesszimizmusunk leple alól a hahakoffert, és szedjük össze, mivel spórolhatna még a MÁV rajtunk, utasokon. Na persze nem a szolgáltatás modernizálása érdekében, hanem csak és kizárólag azért, hogy a szakszervezetek tovább élősködjenek, és továbbra se kelljen szembenézni a rossz gazdálkodással.

1. Jegykezelési illeték. Nem állapot, hogy a csak a MÁV állja a kalauz minden költségét és felszerelését (toll, lyukasztógép, műszálas egyenruha). Ezentúl, akinek kezelik a jegyét, köteles legyen fizetni az utas a szolgáltatásért.
2. Állóhelyek besorolása. Nyilvánvaló, hogy az állóhelyek között is lényeges különbség van szolgáltatási színvonalban. Folyosó közepén, ablak mellett csak első osztályú jeggyel lehetne állni, a WC melletti állóhely boldog tulajdonosa pedig kötelezve lenne „könnyebben vizeléshez jutási” illeték fizetésére.
3. Nem állapot, hogy csak a pályaudvaron kell fizetni a gyomorforgató illemhelyek használatáért. Kelljen a vonaton is! Ráadásul többet, mert nincs McDonald’s a közelben, nincs konkurencia.
4. Ötven kilométerenként a MÁV alkalmazottak legyenek jogosultak védelmi pénz behajtására. Aki nem fizet, azt verjék meg.
5. Rengeteg pénzt lehet spórolni, ha a vagonok takarítását még ennyire sem végeznék el. Ha az utasnak már nagyon elege van, hívja a Retekkommandót!
6. Időnként meg kellene állítani a vonatot, amely csak akkor indulna tovább, ha az utasok megint fizetnének.
7. Kisebb szakaszokon tolhatnák az utasok is a vonatot – ezt később ki lehet terjeszteni az egész hálózatra.
8. Nosztalgiavonatok indítása, amelyen korhűen rekonstruálnák a második világháborús haláltáborokba és a GULAG-ra tartó vagonok utasainak körülményeit. Később a modell bevezetése a teljes pályaszakaszon.

Természetesen a további kreatív ötleteket várjuk a hozzászólásokban. Ha Te lennél a MÁV izzadó homlokú, nájloninges menedzsere, hogyan csökkentenéd a költségeket?