Ez a Múzeumok Éjszakája egész jó ötlet lenne. Már persze, ha nem lenne olyan magyarosan elbaszva az egész.

Még az időzítés is jó volt, adott volt az egy belépőjegy, ami ugye mindenhová érvényes, a hangulatos nyári éjszaka, közepesen kreatív programok a kiállítók részéről és két megszeppent finn vendég, akiket majd jól elhurcolunk az érdekesebb helyekre. Túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen.

Ehelyett még éjfélkor is több órás sorok, kínálkozó taxishiénák és örömlányok, meg bejáratnál kolduló csövesek fogadtak minket mindenhol. A Halászbástyánál a Dísz térig állt a tömött sor, hogy a legforgalmasabb amerikai nagykövetségek is megirigyelnék. Nem volt nehéz meghozni a döntést: hagytuk az egészet a fenébe. Mert múzeumban a kiállítást akarja megtekinteni az ember, nem pedig az előtte tömörülő úri közönséget, ahogy lesajnálja a tárlatot.

A (nagy taxicég) diszpécsere hosszú percekig foglalt volt, majd megérkezett a kocsink egy boldog, mosolygós sofőrrel. „Csak szilveszterkor van ilyen forgalom, viszont akkor kockázatos, hogy összehányják a kocsit. Most még ez a veszély sincs, áldjuk is a cégnél a nevét annak, aki kitalálta.” – mesélte el kedélyesen, miközben százzal repesztett az üres Rákóczi úton. Hiába, sietni kell, fuvar van bőven.