Pár napja az index-birodalom legkülönbözőbb szegleteiből les ránk Feri, aki nem az első, de eddig talán a legeredetibb kitalált vírusmarketing személyiség. Most azonban főhősünkről lehull a kockás flanel ing, hiszen megnézzük milyen marketingkoncepciók rejtőznek még a sátorban a macás pléd és a videóvágó szoftver mellett.
A vírusmarketing lényege, hogy hagyományos csatornák – tévé, rádió, újság – használata helyett alternatív utakat keresnek, hogy elmondhassák nekünk, fogyasztóknak, mit vegyünk meg. Ilyen alternatív út a hazánkban még csak gyerekcipőben járó videoblog. A reklám ilyen formája sokkal kevésbé zavaró, általában kevesebb költséggel és nagyobb hatékonysággal jár, mint a klasszikus hirdetési (ATL) technikák.
Feri sztorija nem túl bonyolult, azonban így is sokkal szórakoztatóbb, mint például az irritáló műmájer Unicum Next Boondie-é. A történet szerint a legényt kidobta a csaja (Maca), úgyhogy fogott egy sátrat, egy plédet, valamint egy profi stábot, és leköltözött Siófokra, hogy megörökítse mindennapjait. Szerencsére ezekben a beszámolókban nem csak a Beach House általános célcsoportja, a fukszos vállalkozók, apjuk munkanélküli segélyéből a Balcsin nyaraló tizenéves keletnémet hülyegyerekek és a rájuk vadászó Palace-kurvák, hanem az átlag balatoni arcok is bőven kapnak szerepet. Pókhasú németből, söröző melósból sincs hiány, hála a kreatívnak. Ha hagytak volna rá kellő időt, hogy a Feri Tíví felpörögjön magától, és nem reklámoznák mindenhol a videoblogot, még talán el is hinném, hogy valódi.
A három napja a (videók végének tanúsága szerint) a Republic of Art kreatív igazgatója, Fabricius Gábor agyából kipattant figura feltehetőleg a nyári Coca-Cola Beach House arca lesz, és nem kell túl nagy képzelőerő ahhoz, hogy kitaláljuk a sztori végét. Alkalmi riporterünk, gondolom, talál egy jobbat Maca helyett a Beach House-on, és Siófok virágba borul a nagy örömtől. Addig is azok, akik rákaptak Feri riportjaira a dögmeleg irodában legalább nem unatkoznak. Mert bár a Feri Tívíről süt, hogy van benne pénz bőven, vírusmarketing létére kifejezetten szórakoztató tud lenni. Minden lelkiismeret-furdalás nélkül ihatunk hozzá azonban Pepsit, vagy nézhetjük az északi oldal egy csöndes netkávézójában. Ne érezzük egyiket sem árulásnak, hiszen a Ferit alakító srác megkapja érte a pénzét így is-úgy is. Meg is érdemli.
Ami gyengesége a kampánynak, az ugyanis nem rajta múlik. Fejlett reklámkultúrájú országokban nem írják ki a rendező meg a szponzor nevét a jelenet végén, és nem fizetnek azért, hogy a kitalált karakter blogja mindenhonnan csöpögjön. Előbbire talán magyarázat lehet a törvényi szabályozás sajátossága, utóbbira pedig az idő rövidsége. Kár érte, mert illúzióromboló.
Ugyanígy komoly hiba, hogy nincs megfelelő keresőoptimalizálás, és Siófok város weblapján sincs hirdetés. Minden blog alapjára, a címkézésre sem fordítottak gondot. Emiatt azonban fájjon csak a Republic of Art és a Coca-cola Beverages agytrösztjeinek feje, hiszen ezek a hibák mit sem vonnak le a vlog élvezhetőségéből. Egy technikust azért felvehettek volna.
Utolsó hozzászólók