A magyar válogatott tegnap este EB-selejtezőn lépett pályára Oslóban. Azt már kitartó, szívós munkával elértük, hogy ez számunkra már ne legyen tétmérkőzés. Válogatottunk, ha őszinték akarunk lenni, már a Málta elleni mérkőzés után elveszítette reális esélyét a továbbjutásra (egyesek szerint már a hazai norvég pofon után, megint mások azt mondják a sorsolás pillanatában). A csapatépítés az, ami számunkra a legfontosabb. Legalábbis ezt szeretik hangsúlyozni a vezetők és a szakemberek (milyen érdekes, hogy ez a két réteg Magyarországon nem fedi egymást, míg külföldön, aki nem ért hozzá nem is engedik a közelébe). Szóval ilyen és ehhez hasonló előjelekkel kezdődött el a mérkőzés. 

Az a meccs, amelyen az 57 percig egyenrangú ellenfelei voltunk a norvég válogatottnak. Védekezést meg tudtuk oldani, bár a meccs legjobbja Carew, már akkortájt is sok veszélyt jelentett, a kapunkra, de a helyzeteit kihagyta. Mondhatom nyugodtan, hogy váratlanul szerzett vezetést a norvég csapat egy szabálytalan góllal a 22. percben. Iversen fejelt gólt szögletből, a magyar hálóba. Ezzel mindösszesen csak annyi volt a baj, hogy előtte Morten Gamst Pedersen, végrehajtott egy jókora kapusakadályozást, melyet a bíró nem vett észre Utána volt két olyan szituáció is, melyet észrevett a bíró és figyelmeztette a norvégot, hogy ezt többet ne tegye, mert sárgát fog neki adni. Hát igen, de addigra, már elértek belőle egy gólt.

Nagy meglepetésemre válogatottunkat nem vetette vissza a kapott gól, hanem továbbra is szervezetten és okosan fociztak. Sőt sikerült kidolgoznunk két ordító helyzetet. Az egyiket Priskin lőtte mellé 11 m-ről, míg a másikat Hajnal hagyta ki, aki egy pofás akció végén 7 m-ről találta telibe a kapust. Aztán összeomlottunk. Ehhez nagy mértékben hozzájárult az a hiba, melyet az egész magyar védelem és Végh Zoltán hozott össze. 5 védő + kapus nem tudott mit kezdeni Carew-val, aki megharcolt a labdáért és gólt rúgatott Braaten-nel. És itt jött el az, amit vártam az első gól után is. Megzavarodtunk, nem tudtuk folytatni az alapjátékunkat és kaptunk még két gólt (mindkettőt Carew-tól).  A vége sajnos csúnya 4-0 lett. Ilyenkor mit lehet mondani? A görögök ellen kritikán alulit mutattunk, s megúsztuk 2 kapott góllal, itt pedig jobban játszottunk, szervezettebbek voltunk, s belerohantunk egy nagy zakóba.

Bebizonyosodott, hogy nem olyan tehetséges ez a fiatal generáció, mint amilyennek tartják őket. Sajnos, a mi kirakatcsapatunk lesüllyedt arra a szintre, hogy Máltával és Moldáviával kell megharcolnia a csoport 5. helyéért. A másik pedig az, hogy ha már a nagycsapatnak nincs esélye továbbjutni, akkor miért baszunk ki az U21-gyel is? Tényleg nem értem. Egy sor olyan játékost rendelt fel Várhidi a nagyválogatotthoz, akik itt nem is játszottak, sőt a kispadra sem ültek le, de az utánpótlásban minden bizonnyal szóhoz jutottak volna, méghozzá többen kezdőként. Nem beszélve arról, hogy az U21-nek reális esélye van a továbbjutásra. Várhidi úr az Isten szerelmére kérem, ne vigyen fel olyan játékosokat a nagycsapathoz, akik segítségére lehetnének az U21-nek, vagy ha már felviszi, akkor ne a lelátóról nézesse velük végig a meccset! Utána meg csodálkozunk, hogy nemzetközi téren nincs tapasztalata a fiataloknak. Honnan legyen? Ha a korosztályukból kivesszük őket és két edzés után, felülnek a nézőtérre. Nem értem! Na de nem ez az egyetlen dolog, melyet ebben a kusza magyar fociban nem értek.