Medgyessy pozíciója arra ment rá, hogy összerúgta a port a kisebbik kormányzó párttal (Csillag István menesztésével), aztán bosszúból az SZDSZ-es korrupciós ügyekről beszélt Fridinek. A helyzet azonban akkor más volt. A kormánykoalíció tízfős többségét a parlamentben akkor az SZDSZ húszfős képviselőcsoportja adta. Nélkülük az MSZP csak kisebbségi kormányként vihette volna tovább 2006-ig, ami a bukás záloga lett volna. Most az MSZP-nek biztos parlamenti többsége van (190 képviselő, ez 26-tal több hely, mint amennyivel a Fidesz-KDNP rendelkezik) a parlamentben, még akkor is, ha az SZDSZ (20 fő) nem támogatja minden javaslatukat, végig tudják vinni külső, kispárti (SZDSZ, vagy a 11 fős MDF) szupporttal terveiket. Gyurcsányt megbuktatni tehát kormányon belül csak egy esetleges MSZP-n belüli, erős, belső ellenzéki réteg támogatásával lehetne.
A belső ellenzék viszont, ha van is, ezzel pontosan ellentétes bírálatot fogalmaz meg. Ők ugyanis a reformintézkedések lassítását, alaposabb átgondolását szeretnék, hiszen függetlenül attól, hogy mennyire tartjuk jónak az őszödi beszédet, tény, hogy azokat, akiknek szólt, a párt belső tagságát, nem győzte meg maradéktalanul.
Nem szabad hát túlértékelni Horn Gábor szavait, azért sem, mert azokat ő fogalmazta meg. A párt elnöke viszont Kóka János, Gyurcsány embere, és Hornék csináltak vezetőt belőle, még akkor is, ha csak egy paraszthajszálnyival nyert Fodorral szemben.
Az SZDSZ-es bírálatok tehát nem Gyurcsány Ferencnek szólnak, hanem az ő párton belüli ellenzékének, az átalakítások ilyen mértékű intenzitását ellenzőinek. Ha maradandót akarnak alkotni (most függetlenül attól, hogy azt a közvélemény kutatások alapján a legtöbben ezeket elutasítják), akkor erre fel kell használni a kormányzás első két évét, hiszen az átalakítások nemhogy nem gyorsulnak, hanem kifulladni látszanak a ciklus első éve után. Ami pedig megvalósult, abban rengeteg a hiba és a visszásság. Az SZDSZ szerint a népszerűség visszaszerzésének módja az, ha a kormány még egy évig következetesen kitart elvei mellett, egy évig finomhangol, és csak az utolsó évben osztogat – lehetőleg nem túl drága, vagy nehezen kiszámítható mértékű hátrányt okozó dolgokat. Mint amilyen például a sorkatonaság eltörlése volt.
Ez a fajta politika azonban a 2009-es európai parlamenti választásokon egyértelműen a Fidesznek fog kedvezni. Mivel azonban az Európai Parlament jogköre igencsak szűk és gyakorlatilag névleges, a megerősödő európai jobboldalon kívül ez az SZDSZ számára nem jár túl nagy kockázattal.
Utolsó hozzászólók