Amikor Mikola István, akkori Fideszes egészségügyi miniszterként saját öccsének Batthyány-Strattmann László-díjat adományozott, felhördült a közvélemény. Mikola erre kijelentette, hogy „nagyon tehetséges család” az övék. Azzal együtt, hogy nyilván átláttunk már akkor is a szitán, és tudtuk, hogy a kitüntetések, cikkek, botrányok hátterében valójában a Kökény érdekeltségi körbe tartozó gyógyszerforgalmazás fideszesítése zajlott, megjegyezhetjük, hogy Mikola cinizmusban már akkor is megközelítette későbbi utódait, Molnár Lajost és Horváth Ágnest. Mentségére talán csak annyit lehet felhozni, hogy nem hangolta maga ellen a szakma, a betegek és gyógyszercégek egészét, hanem csak a felét. Más kérdés, mi lett volna, ha tovább tudja folytatni miniszterségét a 2002-es választások után.

Szilvásy György kancelláriaminiszter sokban hasonlít Mikolához. Ugyanolyan nagy darab, arrogáns ember, és érzésem szerint mindkettőből remek verőlegény, vagy vidéki párttitkár lett volna a Rákosi korszakban. Közgázos pletykák szerint a Szilvásy-Navracsics vita után, ahol a kancelláriaminiszter többször csinált magából hülyét a tapasztalt politikus Navracsics Tibor hathatós segítségével, Szilvásy barátilag megkérdezte a moderátortól (egy diáktól), hogy „Legközelebb is maga fog moderálni?”, tette mindezt klasszikusan NBH-san újságíró-fenyegető hangsúllyal. Arról nem szólnak a pletykák, hogy a srác mit válaszolt, azonban tiszta szívemből remélem, hogy a moderátor még akkor is a helyén marad, amikor Szilvásy már rég nem lesz miniszter. Erről szólnak ugyanis a demokratikus választások, hogy azt, aki párttitkárosan meg akarja mondani, mit gondoljunk, vagy 20 évre mindent el szeretne intézni ebben az országban, azt kivesse soraiból a politikai elit. 

Itt van nekünk Mikola a saját tehetséges családjával, a kitüntetésekkel. A másik tehetséges család minden bizonnyal Szilvásyé. Maga György is többször bizonyította tehetségét, a nagyobb horderejű ügyektől (mint amilyen a 2006. augusztus 20.-i vihar utáni felelősség eltussolása, a Magyar Nemzet újságírójának megfenyegettetése) egészen a kisebbekig (amikor például kijelentette, sok pénzbe kerül dokumentumokat felrakni az internetre).

Van neki egy szintén tehetséges öccse, Szilvásy Péter, aki kommunista, okkultista (furcsa, de ez az ő fejében összefér), és ráolvasással nagyobbít női melleket a Magyarok Házában. Nem mellesleg a Kormányzati Tanácsadó Jósdát is ő üzemelteti, és kapcsolatba hozható a botrányos Egymásért Egy-másért Alapítvánnyal is, lévén dolgozik nekik. Szilvásy Péter ma reggel azt mondta a Mokkában, hogy azért adta a jósda az augusztus 20.-i tragédiával kapcsolatban a kollektív rosszindulatos jelentést, mert néha ezeken a botrányokon is nevetni kell. Tényleg, végülis csak öt ember halt meg egy olyan balesetben, amely elkerülhető lett volna, ha van a MeH-ben valaki, aki felveszi azt a redves telefont.

A harmadik tehetséges tesó Szilvásy István, aki az Állami Egészségügyi Központ (azaz gyakorlatilag a közvetlen állami szervek tulajdonában lévő kórházakból létrejövő mamutintézmény) főigazgatója lesz júliustól. Olyan tehetségek nőttek ki a jogelődökből, mint Molnár Lajos, volt egészségügyi miniszter, aki a szakmai egyeztetés legkisebb szikrája nélkül vágott bele az ország legnagyobb szociális rendszerének, az egészségügynek átalakításába. Nem kétséges, hogy István öcs tehetséges, elvégre a Google semmiféle szakmai előmenetelt, de még csak egy nyüves szakmai publikációt sem dob ki a nevére. (Nagyon remélem, ez lesz a harmadik találat, ha valaki rákeres a nevére.)

Én pedig egyelőre még csak a magam egy nyolcmilliomod választójogával, ugyanakkor határozottan és nyomatékosan követelem, hogy ezek a sötét, posztdiktatórikus maradványok, volt KISZ-es fiúk, korrupt, aljas csalók nagyon gyorsan húzzanak el a döntéshozatalból, és örüljenek annak, hogy a rendszerváltáskor nemcsak, hogy a seggüket nem lőtték szét, de még vagyont is kaptak. Ez legyen nekik elég. Hozzáértőket a szakpolitikába, dilettánsokat meg nyugdíjba!

UPDATE: A legismertebb Szilvásy (a György) nyilatkozott egyet délután, amelyben öccse, a jósdás Péter ,,egzisztenciális leépülését családi tragédiának" minősíti. Fideszezett is egy jóízűt, holott az ellenzék az Index nélkül nem fogalmazhatott volna meg kérdéseket az eset kapcsán. Minden cinizmus nélkül, tényleg szomorúak ilyen családi tragédiák. Azonban össze sem hasonlíthatók azzal a tragédiával, mint amikor egy családtag, barát értelmetlenül veszti életét egy olyan katasztrófában, amely elkerülhető lett volna. Külön bosszantó, ha a felelős annyira görcsösen ragaszkodik a székéhez, hogy cinikusan eltussolja az egész ügyet.