Régóta fogalmazódik bennem a kérdés: vajon Körmendy Ékes Judit vagy Kovács György néz-e tévét, hallgat-e rádiót, fogyaszt-e médiát? Az a sanda gyanúm, hogy nem. Ha nézne, talán egyrészt közvetlenül is látná, másrészt olvasna, hallana arról, hogy az általuk vezetett testület minden megnyilvánulásában képviselt médiakoncepció kurva sokat árt az országnak.

Nyilván biztosan azt hiszik ezek az emberek, hogy attól boldog a szülő, ha a 11 éves hülyegyereke másodpercenként szól neki, hogy „anya, kérlek azonnal felügyelj, hogy nézhessem a műsort”. A 15 éves meg persze nem szarik magasról mindenféle karikára.. Hát dehogynem, kéremszépen. 12 évesen, osztálykiránduláson visszatérő program a pornónézés. Már a mi időnkben is az volt, pedig akkor még nem volt szélessávú internet, iPod, laptop, videós mobil meg mindenféle őrület, vagy legalábbis nem volt ennyire elterjedve. Ez azonban még mindig csak a kisebb baj.

Minisztériumi pletykák keringenek arról, hogy a Hírközlési törvény tervezete Pannon GSM-es fejléccel került a honatyák és honanyák íróasztalára. A Médiatörvény-ügy ennek talán pont az ellentéte lehetett. „Szakértő? Az minek?” – szóltak politikusaink és senyvedt ereikben felpezsgett a cenzorvér. „Majd mi lecenzúrázzuk ezt az országot, hogy öröm dögunalom lesz nézni.” – és megalkották (ráadásul kétharmadosra) a Médiatörvényt. Az, hogy talán a cenzúrán kívül mást is (véleményem szerint csak mást) kellett volna beleírni abba a nyüves rendelkezésbe, el se jutott gondolataik rejtélyes dzsungelébe, melyeket a Született Gyilkosok miatt 24 órára lekapcsolt TV3-ról, meg vastag korrupciós pénzekből fizetett tengerparti nyaralásokról szóló ábrándok népesítettek be.