Rendőrbűnözés mindig is volt. A probléma az, hogy '89-ben és azóta sem állt ki senki az állomány elé és mondta el, hogy ,,Srácok, mostantól valami végérvényesen megváltozott. Már nem tehetünk meg akármit."

Nem tudom, emlékszik-e még valaki arra, amikor a Horn-kormány idején rendőreink komoly imázskampányba kezdtek. Azért, mert (helyesen) úgy mérték föl, hogy az állampolgárok inkább félnek, vagy legalábbis tartanak a saját maguk által fenntartott karhatalomtól. Attól a karhatalomtól, amelyet azért tartunk fenn adóforintjainkból, hogy megvédjen minket, stabilizálja társadalmi normáinkat, meg úgy egyáltalán: biztonságérzetet adjon. Ekkor jött divatba a „Szolgálunk és védünk” szlogen, amely egyébként megfelelően tükrözné a rendőrség feladatát a demokráciában. Ha mindenhol így működne.

Mexikóban például – csak hogy egy vitatott demokráciát említsünk – ha az ember felönt egy kicsit a garatra, felhívja az őrsöt, azok meg ingyen és bérmentve hazaviszik őt és kocsiját. Hogy a részeg sofőr ne okozzon balesetet, ne tegyen kárt másban, vagy saját magában. Magyarországon a rendőrség úgy érzi, hogy ha öten vannak egy 21 éves lány (mellesleg a Hooligans gitárosának a barátnője) ellen, akkor nyugodtan kirángathatják a kocsijából, és szanaszét baszhatják egy sötét mellékutcában, megalázhatják, megszégyeníthetik nőiességében.
 

Nem most kezdődött a rendőrség züllése, mindig is voltak és lesznek is olyanok az állományban, akik nemhogy az egyenruhát, de azt sem érdemlik meg, hogy jó érzésű ember leköpje őket. Ilyen volt például az a szabadidejében biztonsági őrként és behajtóként dolgozó faszkalap, aki halálra verte Simon Tibort a Széna térnél. Sajnos, és minden jó érzésű, normális rendőr szemében szégyen, hogy az erőszakszervezetek vonzzák a fegyver-, és hatalommániás őrülteket. A demokratikus rendőrséget az különbözteti meg a diktatúra pribékjeitől, hogy előbbi ezeket az őrülteket, utóbbi meg a jobb érzésű, normálisabb fajtát veti ki sorai közül. 

Tény, hogy a széna téri helyszínelésről közel félmilliót nyúló senkiházit is felfüggesztették, az öt gyáva erőszaktevő REBISZ-es meg, ha minden jól megy, tíz évig beszélgethet a cellatársakkal, akik reményeim szerint alkalmazzák a filmekből ismert módszereket, amelyeket az erőszaktevőkkel, pedofilokkal szemben szokás. Az is igaz, hogy lapátra került az az NBH-s, aki kirúgatással fenyegette meg az oknyomozó újságírót, amikor az főnöke, Szilvásy házépítése körül szaglászott. Azonban egy botrány sem követel fejeket a vezetők közül, akik akkor is felelősek, ha személy szerint hányingerük van beosztottjaik viselkedésétől. Valami miatt általánossá vált az a tévhit, főleg politikai és közszolgálati nagyemberek körében, hogy a vezető és a beosztott között csak és kizárólag a prémium a különbség. Felelősség meg nuku. Még csak a beismerés szintjén sem. UPDATE: Gyurcsány menesztette Gergényit és Benét.

Tarjányi Péter (szakértő) úgy véli, a rendőrség állományának nagy többsége tisztességes. Szerinte azonban nagyon komoly morális válság a rendőrségen belül. Ennek több oka van. A rendőrségi állomány és a rendőri vezetők között egyre nagyobb a szakadék. A tavaly őszi zavargások kapcsán – amelyben több mint kétszáz rendőr megsérült –, több rendőr ellen indult vizsgálat, ugyanakkor egyetlen olyan rendőri vezető ellen nem történt lépés, aki végül is okozója volt közel kétszáz rendőr megsérülésének. (Magyar Rádió Online)

Ugyanakkor tény, hogy valami végérvényesen félrement rendőrség-fronton (is) ebben az országban, valami, amit nehéz lesz helyreállítani. A renomé az, amiért olyan sokat küzdöttek a kilencvenes évek hajnalán, amikor még az volt a cél, hogy kifelé másszunk a szakadékból. 

Ugyan előzetesen is voltak jelek, mégis akkor történt a legnagyobb visszaesés, amikor a rendőrbűnözésre Gergényi Péter, Budapest rendőrfőkapitánya áldását adta. Amikor térfigyelő kamerák, bal- és jobboldali újságírók felvételei tanúsították, hogy a rendőrség többszörösen túllépte hatáskörét. Amikor például összevertek öt srácot az Astoriánál, miközben a balhé a Nyugatinál volt, Gergényi kijelentette, hogy az eljárás jogszerű és szakszerű volt. Ne csodálkozzunk, hogy az egyszeri rendőr értelmezésében ez azt jelenti, hogy addig akármit megcsinálhatsz, amíg a mi oldalunkon vagy, amíg minket védesz. Még akkor is, ha térfigyelő kamerák másképp látták.

A náci haláltábort túlélő Kohn és Grün bácsi nézik, ahogy a kommunisták pakolják ki a villáikat.
- Te, ez nem az a szemét nyilaspribék, aki elvitt minket és családunkat ’44-ben?! – bukkan ismerősre Grün.
- Ne csodálkozz, barátom. Kis ország ez és gyakran vált rendszert. Hát nem csoda, ha nincs mindegyiknek saját csőcseléke. – feleli Kohn.