Én a magam részéről annyit fűznék az ügyhöz, hogy brutálisan gyengére sikeredett ez a kis magyar terrorista-sztori. Olyan magyarosra. Most pár (előreláthatólag 30) napig tele van vele az újság, a tévé (bulvártól az egyik vagy másik oldalra elfogult news&talkoktól), pedig ez nem más, mint egy kurva nagy öngól. Az a fajta, ami átmegy a kapus ólábai között. Tomcatnek is, meg az NBH-soknak is.

 

De mi is történt pontosan? Ismeretlen tettesek meggyalázták Csermanek János, valaha élt magyar diktátor és neje, Tamáska Mária sírját. Tomcat (vagy feltételezésekre alapozva, vagy tényleges információk birtokában) blogján párhuzamot állít ezen cselekmény és a Ságvári (ő egy másik kommunista, akit nem szeretnek a jobberek) emléktábla, valamint valami lófasznyi falu temetőjében ledöntött szovjet katonai hősi emlékmű között, és keresi a tetteseket, hogy interjút készíthessen velük. (Közben az Antal Józsefnek állított emlék is megrongálódik.) Pár napon belül Tomcat felhívást intéz blogjának olvasóihoz, hogy adjanak neki egy kamerát kölcsönbe, majd megmondja, mire kell. Majd eltűnik, és egy koffernyi (mára kiderült: nem Kádártól származó) csont díszes társaságában találkozunk vele a hírekben.

 

Közben miniszterelnökünk, Gyurcsány Ferenc és pártja, az MSZP meghirdeti a Békelánc nevű rendezvényt a pesti alsórakpartra, a rendőrség meg persze térfoglalási engedélyt ad a Jobbiknak a felső rakpart közvetlen közelébe. (Ezt – két, egymás ellen szerveződő tüntetés összeeresztését – egyébként szereti játszani a rendőrség. Emlékezetes, amikor a sodrófás Semjén Zsolt-fan mamák, meg a Kendermagosok is egymás mellett voltak kénytelenek harcolni a könnyűdrogok ellen, illetve mellett. Pedig hol volt még akkor olyan csapnivalóan szar a közhangulat, mint amilyenné vált mostanra...)

 

Szóval Ferenc úgy érzi, hogy politikai legitimitását, társadalmi megbecsülését úgy szerezheti vissza, ha verbális hullagyalázást követ el: hatszázezer ártatlanul, etnikai alapon, a magyar történelem egyik legsötétebb korszakában meghurcolt zsidó halálát és szenvedését használja aktuálpolitikai kirohanásra. A Jobbik, néhány 12-14 éves forma skinhead (majd kinövi), pár csöves és néhány Gyurcsány-gyűlölő „kisember” meg úgy érzi, lehetőséget, jogi-, és erkölcsi alapot kell biztosítani Gyurcsánynak arra, hogy velük szemben határozza meg magát. Gyurcsány meg elég okos ahhoz, hogy éljen ezzel a lehetőséggel. A press természetesen lesben áll a rakparti lépcsőknél, figyeli, várja Tomcat, vagy legalább Toroczkai akcióját, a nagy durranást. Mert önmagában az, hogy Ferenc eljátszotta azt (az ellenséges tömegtől tisztes távolban), amit Demszky egy tojáshajításnyira már lejátszott márciusban, még nem olyan kurva nagy wasistdas az esti híradóhoz.

 

Tomcatet viszont már előző este lecsukják (egy fiatal srác, meg – a megadott korából gondolom – annak anyja társaságában), így elmarad az állítólag tervezett füstbombás performansz. És innentől már hanyagolható a sztori, mert részletkérdés, hogy ki hogy csámcsog még rajta. Tomcat majd tisztázza magát, harminc, vagy akárhány nap alatt, aztán kijön, megírja a sztorit és árulja tovább a pólókat. Eddig ugyanis már többször bizonyította, hogy minél nagyobb bajba kerül, annál erősebb küldetéstudata lesz. Pont, mint Gyurcsánynak. Mert füstbombával való játszadozás miatt minden második kamaszt bevihetnék a rend éber őrei, ha nem lenne tök legális az egész. Max. kap valami bírságot, amit összedobnak az olvasói és kész.

 

Ennek ellenére ez a fajta elővigyázatlanság igencsak botcsinálta terroristára vall. Sejthette volna, hogy régebbi akciói (főleg Gyurcsány bevezetése a fogdakönyvbe, ami után nem kicsit baszhatták meg felettesei az ügyeleteseket) sértenek bizonyos érdekeket, és ha elő akar készíteni bármit is, annak nem ilyen balfasz módon kell nekiállni.

 

Gyurcsány viszont el lehet keseredve. Elmondta azt az indulatos (egyébként remekül felépített) beszédet a Duna partján a szeretet, a megértés és a demokrácia országáról, erre mindenki egy pólóboltos grafikussal, bloggerrel foglalkozik. Ezért kár volt pazarolni a filctollat a zéró tolerancia kiáltványra.

 

Az NBH meg elképesztően dilettáns magatartást tanúsít. Elfogni egy potenciális terroristát akkor, amikor még a kis bombácskája sincs meg? Amikor ott sincs a megfigyelt lakásban, hanem éppen megy el onnan/érkezik oda? Így nehéz lesz bármit is bizonyítani. Ha akkor vezetik el, amikor dobja a füstbombát a tömegbe, vagy próbálja eltalálni az állandó mozgásban lévő miniszterelnököt, az bizony tettenérés, ott nem kell érvelni, hogy „de mi tudjuk, hogy nem is műtrágyát akart gyártani.” Ma Magyarországon a biztonságunkat csak az az egy tény szavatolja, hogy egy igazi terrorista nagy ívben szarik ránk.

 

Hát ilyen a mi kis operettországunk, és ilyen a hazai tornádó a mi kis bilinkben, magyar módra. 2007-ben.

 

Update: Gyurcsány olvashatja a blogot, mert újabb tematizálási kísérletet tett: ma (szombat) volt egy kis pengeváltás közte és OV között. Igazából nem érdekes, szokásos témák mindkét oldalon, de ezzel megerősíteni látom azt a nézetemet, hogy nem jött be egyértelműen a felvonulásos trükk - véleményem szerint Tomcat miatt. Különben miért kellene kirohanni szombaton, amikor minden hírszerkesztő részeg még?