Nézzük meg ezt az újabb politikai buzzwordöt egy kicsit távolabbról, mindenféle zugközgazdászi okoskodás nélkül. Elvégre ha minden igaz, egy fél éven belül szavazunk róla. A tegnap, az Alkotmánybíróság által helybenhagyott két kérdésről lesz szó, a többi ugyanis igazából kurvára nem lényeges és demagóg. Ez a kettő az, aminek van létjogosultsága.
Az orvosszakma véleménye szerint alapvetően elhibázott koncepcióról van szó a vizitdíj kapcsán. A bevétel – amely a közhiedelmekkel ellentétben NEM az államkasszába, hanem annak az ellátóhelynek (kórháznak, rendelőintézetnek, stb.) pénztárába kerül, ahol azt befizetik – ahhoz kevés, hogy pótolja azokat az adminisztratív többletköltségeket, amelyek a 300 forintok könyvelésével járnak. A vizitdíj bevezetése tehát kurvára nem része az egészségpénztár költségvetésnek (eltörlésével nem nő a hiány), és inkább költség a kórházaknak.
Ugyanis a vizitdíj bevezetését nem anyagi, hanem pszichológiai szempontok motiválták. A vizitdíjjal azt akarja mondani az okos kormány, hogy: „Hülyemagyar hipochonder, ne menjél minden ótvar viszketéssel orvoshoz, mert ez nekünk sok pénzbe kerül. Vagy fizess bele valamennyit.” Horn Gyula ki is akadt ezen.
Szakmai fórumokon az orvosok azt írják, hogy a rendszer pont fordítva működik. Sokan otthon maradnak inkább és csak akkor mennek orvoshoz, amikor már nem lehet, vagy nehezebben lehet segíteni. Horváth Ágnes, ha egy pillanatra kikandikálna a kibaszott statisztikái mögül, rájöhetne, hogy az, ha nehezebben lehet valamit meggyógyítani, az az államnak több pénzébe kerül. Mások meg ugyanúgy elmennek az ótvar viszketéssel, aztán amikor az orvos csak valami hangyafasznyi kenőcsöt ad a háromszázé’ cserébe, fel vannak háborodva.
Hahó, elvtársak! A vizitdíj nem tartható, nem éri el a célját, nem működik! Erről ugat az egész szakma hónapok óta!
Hogy majd ettől nagyobb verseny lesz a versenyképes szakmákért? Fenéket! A FER-nek egy célja van: közelíteni az állami és a magánegyetemeket. A tradicionális állami mamutok mindig is a magánsulik bevételeire pályáztak, a magánok meg az államiak elismertségére. A FER bevezetése kedvez mindkettőnek, egyedül a hallgatóság, és a munkáltatók látják kárát.
Én a magam részéről egyáltalán nem ragaszkodom hozzá, hogy a pénzemen évente többszáz jogászt, szabad bölcsészt és állástalan filozófust képezzenek. Viszont igenis képezzenek közlekedésmérnököket, nemzetközi és Európai Uniós szervezetrendszerben, jogban, közgazdaságban profi szakembereket. A beléjük vetett állami befektetés (hatékony színvonal-ellenőrzéssel) ugyanis kamatostul térül meg.
A felsőoktatás nem azért finanszírozhatatlan, mert azok a rohadt kölkök elfüvezik a pénzüket, ahelyett, hogy fizetnének. Hanem azért, mert nem a munkaerőpiaci igényeknek megfelelően támogatják a képzést. Vannak a keretszámok, tessék azzal játszani, kedves állambácsi! A színvonalat, az állam számára hasznos szakmákat támogatni olyan mértékben, amelyben azok megérdemlik. Ahány főre szükség van. Anglia például ezt csinálja. A Lutoni Egyetem még kollégiumot és étkezést is fizet azoknak az uniós polgároknak (igen, a magyaroknak is), akik olyan szakmát akarnak tanulni, amely az ő országuk hasznára válik, amelyből hiány van.
Gyurcsány Ferenc és a baloldal egy módon győzhet ebben a helyzetben. Átgondolják a vizitdíj és a FER koncepcióját, egyeztetnek a szakmával, és mást léptetnek a két intézkedés helyébe. Akkor viszont borítékolható a népszavazás bukása. Mert az, hogy hol árulnak gyógyszert, már senkit sem érdekel.
Most pedig szavazzunk! A yes-re, vagy a no-ra tessék kattintani értelemszerűen. A sávok valami miatt elbaszódnak, ezért sorry. Indokolni kommentben lehet.
Utolsó hozzászólók