Mikola István az a fajta hozzá nem értő demagóg, aki mellett még Horváth Ágnes miniszterasszony is korrekt, európai vitapartnernek tud látszani ideig-óráig. Mikola ugyanis rúg-tép-harap, és (ahogy erről már volt szó) Szilvásyhoz hasonlóan remekül hozza az ávós kápó stílusát, amely a nemrég mögöttünk hagyott diktatúra legrosszabb arcát idézi. Ezerszer leírtam már én is, mások is, még a 2006-os választások előtt is, hogy Mikola vállalhatatlan egy tömegpárt számára (át is rakták a KDNP-be), képességei alapján ugyanis legfeljebb a Demokratában vezethetne publicisztikai rovatot. Közszereplései pedig a demokráciára vágyó választóban a verekedős, alkoholista matektanárt jelenítik meg, nem pedig érdekeink nagybetűs Választott Képviselőjét.

Most legutóbb, az Egészségügyi bizottság négyórás maratoni ülésén tálalta az egyébként részben reális mondanivalóját mosolyt fakasztó víziókkal. Az őskáosz, a keresztény hagyományok, a szolidáris és a társadalombiztosítás kifejezések egy felszólalásban való használata úgy egyébként furcsa, de Mikolától már megszoktuk.

A mikolai szózat csúcspontján Horváth Ágnes mint kormányát megbuktató miniszter jelent meg. Pedig, ha van ma, Magyarországon egy politikus, egy volt miniszter, egy örökös frakcióvezető-helyettes, aki a bukásában rendre magával rántja a pártját, a körülötte levőket, az nem más, mint doktor Mikola. 2002-ben egy viszonylag sikeres kormány tagjaként bukott kitüntetési botrányokkal, konszenzuskeresés helyett izompolitikával, 2006-ban a megfelelő időben vált a politikai kommunikáció szakirodalom elrettentő példájává erősen kirekesztő szövegeivel, és azóta is megenged magának időnként egy-egy olyan beszólást, hogy Semjén Zsolt is majd' átigazol a szadeszhoz ezek hallatán.

Enyhén szólva is meglepő, ugyanakkor árnyalt jellemrajzot mutat, amikor ez a két méternyi politikai tehetségtelenség Horváth Ágnes szemébe néz, és azt mondja neki, hogy Ön veszélyes a saját kormányára is, mert ha valamivel, akkor ezzel a több-pénztáras egészségügyi rendszerrel meg lehet buktatni a kormányt.

Nem kell ahhoz ugyanis politikai elemzőnek lenni, hogy belássuk: miután Horváth Ágnes elvégezte a népszerűtlen piszkos munkát (amit egyébként Mikola is meg akart csinálni miniszterként), várni fogja egy zsíros megyei kórház, esetleg a több-biztosítós rendszer felügyeleti szervének igazgatói széke. A miniszteri bársonyfotelt pedig azon melegébe' átveszi Kökény Mihály, aki talán még a vizitdíjat is megszünteti a ciklus végén.

Ha Orbán a közeljövőben ismét ráérez a politikai kommunikációra, vagy egyszerűen csak tanult hibájából, akkor a választások előtt a Fidesz is új embert húz elő az egészségügyi főokos szerepére, aki méltó tagja lehet egy Navracsics-kormánynak. Félve tippelek Éger Istvánra.

Ha tehát valakit is magával ránthat a miniszteri székből Horváth Ágnes, kedves képviselő úr, az kend. Hiszen, drága Nemzetorvos úr, a büdös nagy helyzet az, hogy akkor (Molnár Lajost leszámítva) nem lesz olyan egészségpolitikus a politikai balon, akivel fel tetszik tudni venni a hitelességi, hozzáértési, kommunikációs és rátermettségi versenyt.