Ma temették el az évszázad magyar atlétáját. Sok mindent lehetne írni róla, de azt megteszi a többi orgánum, én a száraz tények felsorolása után egy személyes élménnyel szeretnék búcsúzni tőle.
Született: 1937.02.25.
Sportága: atlétika
Versenyszáma: kalapácsvetés
Eredményei: olimpiai bajnok (1968), 2-szeres olimpiai ezüstérmes (1960, 1964), olimpiai 5. (1972), Európa-bajnok (1962), Eb-2. (1966), Eb-3. (1957), 3-szoros universiade-győztes (1959, 1961, 1965), 13-szoros magyar bajnok (1958-1970)
Elhunyt: 2007. 09. 29.
Tavaly Mindenszentek napján láttam őt utoljára. Akkor reggel a családdal kilátogattunk egy kis Nógrád megyei faluba Terénybe, mert ezer szál oda köt. A temetőben találkoztunk velük. Mikor kiértünk és elhelyeztük a mécseseket arra lettem figyelmes, hogy valaki nagyon ismerős nekem pár méterrel arrébb. Jó pár perc eltelt mire felfogtam egyáltalán, hogy Ő tényleg az, aki. Itt van Zsivótzky Gyula - súgtam apámnak. Mire ő azt mondta, hogy biztos összekeverem valakivel. Erre én: „Az lehetetlen, hiszen ott van mellette a fia is Attila, 2-szer két ember nem hasonlíthat így egymásra.” Valóban igazam lett, ők voltam azok. Egy hallatlan szerény embert ismertem meg benne, aki egyszerű ruhában, egy kis egyszerű autóval kijön a halottaihoz. A szomorú az egészben az volt, hogy senki(!) nem ismerte őt fel rajtam kívül. Pedig látszott, hogy jól esik neki, ha tudják ki ő, még ennyi év után is.
Ilyenkor mindig olyan érzelgős lesz az ember és nekem a Lelkünkből szól a fejemben az Eddától. S szerintem sokan fognak ezzel búcsúzni tőle és én nem szégyellek én is beállni a sorba.
Nyugodjon békében!
Utolsó hozzászólók