Van nekünk, Budapestieknek, ez az új rádióállomásunk, a Lánchíd. Reggel hatkor Himnusszal indít, aztán megkezdődik a szerkesztett műsorfolyam, ami olyan Kossuth Rádiós: közszolgálati műsorok, élő bejelentkezések, betelefonálok, hírek és krónika. Az adón meglátszik, hogy sok, jó, tehetséges riportert és munkatársat vett át a Magyar Rádióból. Egyrészt a hírek és szerkesztett műsorok kereskedelmihez viszonyított magas színvonalán, másrészt az übergagyi C-64-es, és Amigás időket idéző főszignálokon. Talán ez utóbbit ellensúlyozandó vettek fel jó zenei szerkesztőket az adóhoz, ugyanis megdöbbentő, de a műsorok (és a sajnos néha kötelező Ákos nóták) közé igényes zene vegyül. Ezzel válik a Lánchíd a Liszkay-birodalom legvállalhatóbb médiumává.
Konzervatív adóként gyakran idéznek Orbán Viktor tömegrendezvényeken elmondott beszédeiből, amelyek az utóbbi időben olyanok, mintha nem lenne hangosítás, és a pártelnöknek üvöltöznie kellene. Néha van egy kis Gyurcsány is, a már megszokott papos, túlintonált, random szünetekkel teletűzdelt módon. A kettő között meg simán berakják a Placebo-tól a Meds-et, amely amellett, hogy az együttes legutolsó albumának legjobb száma, szövegével szépen reflektál szónokaink retorikai stílusára, a refrén ugyanis így szól: Baby, did you forget to take your meds.
Legutóbb az oktatási reformhír után sikerült lejátszani valami kalipunk együttes kevésbé ismert nótáját, amely a szokásos kliséket felvonultatva üvöltötte a konzervatív éterbe, hogy „never finished high school, never went to college”. Este aztán a politika helyét is átveszi a zene, és ilyenkor még a Gyurcsány-mániás FIB-eseknek is megéri átkapcsolni, hiszen dübörög a kalipunk, a britpop, olyan jó és igényes zenék, amelyeket például a Roxy csak nagyon ritkán, akkor is unalomig ismételt Pussycat Dolls és 50 Cent nóták közé rejtve mer lejátszani.
Reggel hatig moderálatlanul megy minden (azaz simán belefér egy-egy fuck, shit, meg egyéb, amely a punkzene eszköztárában kötelező elem), majd lekeverik az éppen szóló nótát (legutóbb éppen egy Offspringet, ha jól emlékszem a The kid’s aren’t alright-ot), és következik a Himnusz. A jobbos lázadó sem üvölti már végig, hogy he plays guitar and smokes a lot of pot, hanem nemzeti ódánknak kijáró tisztelettel nyilván vigyázzba vágja magát, és mélyen elgondolkozik, hogy tényleg, mily’ régóta is tépi a balsors a magyart – elég csak a Gyurcsányra gondolni, akinek tettei a pár perc múlva kezdődő hírekben úgyis terítékre kerülnek.
A FIB-esek meg visszatérnek a Klubrádióra, esetleg bekapcsolják a ,,közszolgálati" Nap-keltét, netalántán nekiállnak összeütni a legújabb Orbángyalázó rapjük animációját. Ez utóbbi fontos küldetés, hiszen enélkül hogyan is tudnánk meg, hogy „a zorbánnak csak a hatalom kell.” Pedig 6 óra előtt a Lánchídon még egységben volt a nemzet ifjúsága. :)
Utolsó hozzászólók