Érdekes megfigyelést tettem a hétvégén. 180 kilométeres távolságon olcsóbb a busz, mint a vonat. Nem is kevéssel, hiszen diákjegy esetében több, mint kétszáz forint van a kettő között, miközben – bár ezt a vasútegyesítő közlekedési miniszter, Baross Gábor nem láthatta előre – a vasutat manapság úgy szokás emlegetni, mint a környezetbarát és olcsó utazási alternatívát, amely jellemzéséhez nyugaton azt is hozzáteszik, hogy kényelmes és gyors.

Nyugaton. Nálunk a vasút és a volán szolgáltatási színvonalának egymáshoz való közelítése politikusról magyarra fordítva annyit tesz: mindkettő azonos szintre való lerontása és az árak csillagos égbe emelése. Régen a buszon nem volt hely, volt viszont légkondi, meg gyors volt. A vonaton kényelmesen el lehetett nyújtózni, és sörözgetni a haverokkal az utazás alatt, cserébe kosz volt és okádék vécé, viszont plusz pénzért (intercity) kaptál tiszta vécét és légkondit is (viszont ott, a harmadik kategóriás yuppie-k közt már gáz volt sörözni).

Mostanra, a reform hathatós eredményeként sikerült elérni, hogy ugyanúgy nincs hely a buszon, viszont az alulfizetett sofőr a légkondin spórolja össze a mellékest a dízelből. Ugyancsak ezen oknál fogva vezet lassabban (kevesebb fogy, többet lehet áttölteni a házi Passatba), de a menetrendet is úgy alakították, hogy minden görbe fánál álljon meg az a nyüves csotrogány. Vasútéknál az Intercity új megállókat és koszos gyorsvonat-vagonokat kapott, amelyekben akkora a tömeg, hogy az ember gabonaszemnek érzi magát egy búzaszállító teherkocsiban. Az elmúlt 20 év egyetlen értelmes logisztikai fejlesztését, az ütemes vasúti menetrendet meg a hírek szerint maguk a bakterek bojkottálják és akadályozzák. Egyszerre esik a szolgáltatás színvonala és nő az ár.

Most meg ott tartunk, hogy a mezei felhasználó számára olcsóbb a busz, mint a vonat. Pedig egyébként pont fordítva kellene, hogy legyen. Nem ez az egyetlen dolog, egyébként.

Megy a gőzös, megy a gőzös a picsába.