A sör behűtve, a sós mogyoró tálkákban. Mi készen álltunk a derbire. Majd eljött a várva várt pillanat, a német bíró a sípjába fújt, és elkezdődött a BL-döntő. Ilyenkor mindig elfog egy furcsa érzés, hiszen mégiscsak az év legfontosabb 90 perce következik, s ez a futball igazi ünnepe.
 
A meccs elég langyosan kezdődött, hiszen a 10. percig kellett várni egy valamirevaló helyzetre, ekkor Pennant lövését védte Dida bravúrral. Érezhetően a nagy tét rányomta bélyegét a mérkőzésre. Mezőnyjáték folyt a pályán, a kapuk nem forogtak igazán nagy veszélyben. Küzdelem dominált, minden labdáért és jóformán minden centiméterért meg kellet harcolni a csapatoknak. Ebben a periódusban a Liverpool birtokolta többet a labdát, s egyértelműen ők fociztak jobban. Már éppen sorsot húztunk Rákkal, hogy ki mehet előbb slozira, amikor szabadrúgást kapott a Milan.
 
Pirlo állt a labda mögé, s lövése megpattant Inzaghi testén (Rák szerint kezén), s ez becsapta Reina-t. Vezet a Milan! A szünet zrikálással telt, s Rák barátom emlékeztetett engem egy 2005-ben lejátszott hasonló szereposztású mérkőzésre. Elkezdődött a 2. félidő, s érezhetően agresszívabb lett a Pool játéka. A Milan játszotta azt a bunker focit, amit nagyon régen láttam tőlük. Ez azért volt veszélyes, mert sokat hibáztak az olasz védők. Ennek eredményeképpen Gerrard (akit szerényen csak Steve Wonder-nek becéznek a vörösök) került helyzetbe már csak Dida állt vele szemben, de nem tudta elgurítani a brazil hálóőr mellett a labdát. Folyamatos angol mezőnyfölény következett, de újabb helyzetig nem jutottak a szigetországbeliek. Jött a 83. perc, amikor Kaka megmutatta, miért is tartják őt a világ jelenlegi legjobb formában lévő futballistájának. Olyan ütempasszt adott Inzaghinak, amit nem lehetett kihagyni. 2-0 a Milannak!
 
Már kezdtem megnyugodni, amikor egy szöglet után szépített a Liverpool és a 3 perces hosszabbítással együtt mintegy 5 perce maradt az egyenlítésre. Ekkor a 2 évvel ezelőtti döntő minden pillanata lezajlott előttem. Szerencsére a hátralévő időben már nem változott az eredmény, így a Milan megnyerte a Bajnokok Ligáját!
 
Minden évben meg lehet csodálni, hogy mennyi érzelem van egy ilyen meccsben. Öröm és bánat egyszerre a 63000 ember szinte mindegyikéből kiváltott valamit ez a meccs a helyszínen és több millió nézőből a készülékek előtt. A Milan sorfala, amely előtt elvonult a Liverpool az ezüstérmek átvételekor, felemelő volt, mint ahogyan az is, ahogy lepacsiztak a játékosok a meccs után. A Liverpool szurkolótábora rágyújtott a csapat himnuszára a You Never Walk Alone című dalra. Aztán sorban vonultak fel a Milan játékosai a pódiumra. Mindenki átvette az őt, megillető aranyérmet, s a végén Paolo Maldini magasba lökte a kupát, azt a kupát, amit 7.-szerre szerzett meg a milánói gárda. Az a gárda, aki el sem indulhatott volna ebben a BL-idényben. Ha az olasz labdarúgó szövetség korrekt döntést hoz az év elején, amikor a Juventust a másodosztályba sorolta.
 
Sokan azt mondják, hogy ez Silvio Berlusconinak a Milan mindenható urának volt köszönhető, hogy végül elindulhatott a csapat a BL-ben, hiszen neki híresen jó kapcsolatai vannak. S ő volt az, aki ott mosolygott a lelátón. Nem csoda, hiszen hevenyészett számítások szerint, mintegy 100 millió €-s pluszbevételt könyvelhet el ezzel a sikerrel a Milan. Rák jobban teszi, ha a jövőben marad kaptafánál, és meghagyja a sportrovatot nekem. Most ugyanis kicsit csalódott, hogy sportügyben nem jött be a jóslata, dehát így jár az, aki szereti a kihívásokat, és a Liverpoolnak drukkol. Összességében nem ez volt minden idők legjobb döntője, de nyertek Rossonerik és ez a lényeg!