Van ugyebár az a közkeletű közmondás, hogy halottról jót, vagy semmit. Ez nyilván megfelelő érve a fonnyadt nagynéniknek, amikor a családi vacsoránál a részeg távoli rokon megjegyzi, hogy azért mégiscsak egy sunyi alak volt a nagyapa. Lopott, csalt, elkurvázta meg elkártyázta a vagyont, és úgy egyáltalán.

A Magyar Köztársaság első miniszterelnöke esetében azonban a kritikának is bőven kellene, hogy helye legyen. Hiszen a jobboldali idol, akit Dávid Ibolyáék rendszeresen rángatnak elő a kalapból, ha meg kell határozniuk önmagukat, rövid elnöksége alatt olyan érdemi hibákat követett el, amelyek a mai napig, több mint tíz év távlatából is fogva tartják az országot. Egyáltalán nem véletlen, hogy a kormányzás után, 1994-ben, elképesztő mértékű győzelmet aratott az MSZP, olyat, amilyet azóta még soha.

Az MDF pedig szépen eltűnt volna a süllyesztőben, ha nincs a Fidesz, amely valami furcsa perverzió által vezérelve szeret dilettáns és életképtelen, bukott pártokat újra életre hívni. Ilyen volt az MDF és ilyen most a KDNP. A következő valami kisgazdapárt lesz úgyis.

Az Első Miniszterelnök székének, hivatalának kijár a tisztelet, azonban a személynek nem feltétlenül, hiszen ő nem nőtt fel a hivatalához.

Antall kisebb hibája, hogy nem nézett szembe a múlttal. Nem is próbált megoldást keresni azokra az országot szétfeszítő és megosztó konfliktusokra, amelyek a diktatúra éveiben felhalmozódtak az emberekben. Megmondóember és bölcs szerepében tetszelgett, amikor az ország egyik felének pont ebből a fajta vezetőből volt elege. A másik fele meg megszokta, hogy ott van ugye az az ember, aki okosnak hiszi magát, de legalább olcsó a kenyér meg a gázfűtés. Ismerjük a taxisblokádban kimutatkozó következményeit ennek a politikának.

A nagyobb hiba az, hogy nem mutatott utat az ország jövőjére nézve. Románia, ha majd belepusztult is, de visszafizette szinte a teljes államadósságát. Szlovénia társadalmi egyességek és paktumok sorával jutottak oda, ahol most tart, jóval előttünk. Pedig mi hamarabb és nagyságrendekkel jobb helyzetből kezdtük. A horvátok társadalmi megegyezéssel jutottak el oda, hogy a mai napig viszi oda fél Európa a pénzét. Csehország ugyanolyan megosztott, mint amilyenek mi vagyunk, de legalább nem herdálta el nemzeti vagyonát. Antallék megindították az értékek kiárusítását. ,,És közben egyébként nem csináltak semmit."

A nemzeti érdeket egyébként szintén Antall helyezte látványosan a nemzetközi érdek alá, mutatva utat ezzel Medgyessy Péternek az EU-tárgyalások hathatós lezárásához. 

Tavaly, amikor az antalli eredetű hibák az eddigi legnagyobb válsággal fenyegettek, az Antall-özvegy megalapította a volt miniszterelnökről elnevezett díjat, amelyet tegnap megkapott a volt 3/2-es tiszt, mostanában hazabölcse szerepben tetszelgő Boross Péter. Így, ha van, aki ünnepel is, az Antall József-díj azzá vált, amivé rendeltetve volt: a tehetségtelen rendszerváltó politikusok jutalmává.

Boross azt mondta, meg kell találni azt az arany középutat, amelyet Antall mindig is szorgalmazott. Én azt mondom, isten ments, hogy visszatérjünk ahhoz a mindenkinek jót akarok politikához, amellyel Antall végülis az egész társadalom számára maradandó veszteséget okozott.

A Királyrák az elkövetkezendő két évben javasolja a bizottságnak, hogy feltétlenül kapjon díjat Jeszenszky Géza, volt külügyminiszter, és a káeurópa legrosszabb adórendszerét ránk szabadító Kupa Mihály is. Díjazzuk méltatlan politikusainkat, miért is ne...