A nagyobbik ellenzéki párt kongresszusai az elmúlt években körülbelül az éjszakák és nappalok váltakozásához hasonlóan kiszámíthatóak. (A szociké is egyre inkább egyébként, de most nem ez a téma, ugyebár.)

 

Tehát, annak, aki szombaton nem tapadna a Hír TV-re a beszámolók miatt, álljon itt az összefoglaló már pénteken, három mondatban. A Fidesz küldöttgyűlése szinte teljes egyetértésben pártelnökké választja Orbán Viktort, alelnök lesz Kósa Lajos, Pokorni Zoltán, Varga Mihály és a magyar Marie-Ségolène Royal-hasonmás Pelczné Gáll Ildikó. Schmitt Pál nem fog bekerülni. (UPDATE: Schmitt Pál visszalépett szombat délután.) A frissen újraválasztott pártelnök felhívja majd a figyelmet a Fidesz brutálisan jó pozíciójára a biztos pártválasztók körében, és megerősíti azokat az alappontokat, amelyek alapján a Fidesz kormányprogramot alkotna, ha lenne rá lehetősége. (Akár már holnap reggel!)

 

A kérdés sokkal inkább az, hogy merre mozdul a magyar jobboldal az elkövetkezendő években, hiszen a népszerűség múlandó dolog és percek alatt kámforrá válik, ha nem tartjuk karban. 2006-ban egy magyar Berlusconi és egy magyar Tony Blair harcolt egymással, mára már gyakorlatilag mindkettő megbukott. Ugyanakkor, amíg balról nem látszik egyértelműen, hogy milyen stílus lesz a nyerő 2010-ben, jobbról új, energikus és (Berlusconival ellentétben) a legkevésbé sem elhasznált idol tűnt fel Nicolas Sarkozy személyében.

 

 Egy karizmatikus fazon, akinek világos és konkrét célja, küldetése van, amelyet nem fél megvalósítani. Aki világosan látja a nemzet problémáit, és arról beszél, nem pedig sületlenségeket hord össze a szinglihordákról meg panelprolikról.* Aki nem kádárian, segélyekkel gerjesztett fogyasztásösztönzéssel, hanem a valós problémák gyökereit felmérve cselekszik és tervez. Aki olyan, mint amilyen Gyurcsány mindig is szeretett volna lenni, azonban Gyurcsány ezt végérvényesen elrontotta, amikor társadalmi egyetértés és legitimáció nélkül akart megváltani.

 

A Berlusconi-féle izzadtságszagú „de azért is nekem van igazam”-modell működhet egy olyan országban, ahol a nagyvezér-aspiráns egyben az ország médiájának feje. Orbánnak ez a maffiózó stílus azonban inkább árt, mint használ, ellenben a francia jobboldal által sikerre vitt hozzáállás kifejezetten jól állna. A 2010-es választások megnyerésének első lépése, kedves volt és jelenlegi elnök úr, a következő: az Európai Néppárt legközelebbi ülésén tessék megkérdezni Sarkozyt a mikéntről, a hogyanról, és tessék azt alkalmazni a magyar helyzetre. Sokkal könnyebben lehet ugyanis, mint azt sokan gondolnák. (Egyébként az európai politikushoz méltó öltözködésről sem szégyen tanácsot kérni attól, aki sokkal jobban ért hozzá.)

 

__________

*Ilyesmikből állt egyébként a siker 98-ban is.