Királyrák

Kedves olvasók!

Az a helyzet, hogy írnék én basszameg, de nincs időm. Fércmunkát meg inkább nem. Nagyon sok minden összejött most, úgyhogy ezért akadozik most a blog, mint vidéken a mobilinternet. Nem lesz egoblog, szóval az okokba nem megyek bele, de a tanulság az most, hogy bizonytalan ideig ritka lesz a frissülés. Szerencsére a többi jómunkásemberre számíthattok, ráadásul ígéretes új arcok is kezdenek feltünni a blogszférában. Amíg vissza nem térek, a olvassatok például Tetrát, Hangörienidioccot, és persze a nagyokat. A Freeblogról meg Szélsőközepet.

Csók,

Rák

Ui: Fóka azért ráér, nagyobb sportesemények körül érdemes lesz továbbra is csekkolni minket.

Ma este 19.30-kor lép pályára csapatunk Törökországban, Európa-bajnoki selejtező (számunkra már csak barátságos) mérkőzésen.

Sajnálom, hogy nem ezzel a csapattal kezdte el a selejtezőt a válogatott. Nem azt mondom, hogy akkor biztosan továbbjutó helyen állnánk, de esélyünk még lenne, az biztos. Ez a csapat nem kapott volna ki Máltán és itthon a törökökkel egy döntetlenre legalább jók lettek volna. Tudom a „ha” és a „volna” nem létezik a sportban, de egy szurkoló mondhat ilyet. Márpedig most vannak szurkolók és újra van élet a magyar futball körül. Egy hónappal ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy amikor lemegyek az újságoshoz egy álmos vasárnap reggelen, akkor ezt a választ kapom hajnali nyolc előtt pár perccel: „Sajnos elfogyott a Nemzeti Sport! Tegnap nyert a válogatott, ilyenkor korábban kell jönnöd!”

Felvetődött bennem a kérdés: vajon mi a kérges lófasznak köszönhető ez? Annak, hogy megvertük a bosnyákokat? S bizony, hogy nem. A magyar ember, főleg, ha a szurkoló alfajba tartozik, szeretne hinni, szeretne jó csapatot látni és ez az, amivel az előző 20 évben visszaéltek. Most valami elindult és nagyon jó lenne ha ez nem állna meg. Nemcsak azért, mert az jó lenne a sportágnak, hanem azért is, mert végre ismét emberek ezrei mehetnének boldogan munkába, és ez a fontos. Mert ez a játék a szurkolók miatt van, ha nem lennének szurkolók, nem lenne foci sem. Igaza van Várhidinek (vajon hányan vártak arra, hogy ezt leírom valaha is), amikor azt mondja, hogy üres lelátók előtt nem lehet játszani.

Szerencsére egyelőre úgy néz ki, hogy elfogytak azok a játékosok, akiket el kell adni külföldre, s most ki lehet állítani a legjobb magyar csapatot. Ha jövőre visszatérhet Huszti, akkor minden poszton külföldön játszó játékossal állhat fel a csapat (bár azt hozzáteszem, hogy Dzsudzsák Balázs erőn felül teljesít a válogatottban minden egyes mérkőzésen). Végre nem olyan külföldön játszók jönnek haza, akik nem teszik oda magukat, hanem szeretik a válogatottat rájöttek érdekük a válogatott sikere. Hajtanak, küzdenek, erőszakosak és van önbizalmuk. Reméljük ezek a jellemzők még sokáig kísérni fogják a csapatot.

Ha ma ki is kapunk a törököktől (akiknek nyerniük kell, mert döntetlent értek el Máltán(!), s egy újabb botlás végzetes lehet számukra), akkor is van CSAPATUNK! Újra van válogatottja Magyarországnak, és jövőre a világbajnoki-selejtezőkön esélye lehet ennek a csapatnak. Ma estére mégsem kívánok mást, mint magyar győzelmet. Legyünk telhetetlenek. HAJRÁ MAGYAROK!

Várható kezdőcsapatunk:

 

Ma még az is lehet, hogy nem lesz blog, mert tipikus amerikaiak lettünk: félünk. Félünk, hogy a Királyrák virtuális tornyaiba arab hackerek vezetik bele kettes számrendszerbe kódolt vírusaikat, hogy bábeliként omoljon össze a mi nehéz munkával felépített WTC-nk. Rettegünk attól, hogy ránk dőlnek, maguk alá temetnek minket szimbólumaink. Eredményeink alapján elértünk dolgokat (blog.hu elit, Goldenblog, néha egy-egy index címoldal), és kétségtelen, hogy azok, akik irigyek ránk, a blogszféra ENSZ-ének összes tagjára irigyek.

Nem folytatom tovább, félő ugyanis, hogy túlságosan szájbarágósra sikeredik az összehasonlítás. Hat évvel az amerikai terrortámadás után, hat évvel azon esemény után, amely fordított pillangó-hatásként olyan tornádót indukált, amely a világ legtávolabbi pontjain is megremegtette az összes pillangó szárnyát, közeledve a Bush adminisztráció utolsó hónapjaihoz, itt az ideje beszélni az okokról.

Tény és való, hogy szeptember 11. eseményeivel kapcsolatban unokáink is nagyjából annyira fognak tisztán látni, mint mi látunk most például a Martin Luther King-, vagy Kennedy gyilkossági ügyben: vakon tapogatóznak majd a fátyolos, tejfölszerű ködben, miközben fülükbe ellentétes információkat suttognak a helyes irányra vonatkozóan, és karjukat legalább a szélrózsa négy irányába rángatják. Így hát nem lenne túl komoly dolog belemenni olyan részletekbe, minthogy a repülőkön kívül mesterséges robbanószerkezetek is segítették-e összedőlni a Világkereskedelmi központot, hogy a harmadik repülő, vagy egy vadászgép rakétája robbant-e föl a Pentagonban a szomszédos benzinkút biztonsági kamerája szerint, hogy mi történt azokkal az utasokkal, akik fellázadtak az egyik eltérített gépen, hogy miért hagynak a terroristák New Yorkban szem előtt egy fehér kocsit, benne a megfelelő oldalon kinyitott Koránnal és gépeltérítő kézikönyvvel. Arról sem történik most állásfoglalás, hogy vajon tudott-e a CIA előre a merényletről, és ha igen, miért nem akadályozta meg. Ezekről egyelőre még mindig csak találgatni tudunk. Bár ezek lennének azok az alapkérdések, amelyek a konkrét terrortámadás körülményeit rekonstruálhatnák, a szeptemberi események társadalmi okai sokkal mélyebb gyökerűek. Mindkét szemszögből.

Sokáig gondolkoztam, hogy bemutassam-e nektek ezt a remekművet. No persze, nem attól félek, hogy maradandó károsodást okozna; a királyrák olvasók edzett népség. Inkább kedvenc filmjeimet megszakító ,,Töltsd le a fingós malacot a telefonodra a Jambáról" reklám-rémálmok jelentek meg lelki szemeim előtt.

Aztán, mivel harmadik napja esik az eső, harmadik napja kapjuk a pofámba az hideg záport, a felgyűrődött buszsávból a koszosvizet és a tolongó tömeg esernyőivel harmadik napja készül elvenni szemem világát, úgy éreztem, vagy most, vagy soha. A malac most lehet a leghatásosabb.

És ti még azt hittétek, hogy a hollandok a legális könnyűdrogoktól, a happy hour-ös kocsmáktól, és a szexuális szabadosságtól hülyülnek - már ha hülyülnek. Tévedés, kéremszépem. Mindenről a fingós, kék, télapó malac tehet. Nesztek. Szép csütörtököt! (Azon azért érdemes elgondolkodni, hogy a gazd'asszony mit fogyaszt)

 

 

,,Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt!"

Akár ez is lehetne Szávay Ágnes jelmondata a US Openen. Hihetetlen, amit ez a soltvadkerti lány az utóbbi időben véghez visz. Egy évvel ezelőtt gyakorlatilag csak az ismerte a magyar lányt, aki hatalmas teniszrajongó, esetleg a hölgy rokona. Mára pedig az utóbbi idők legsikeresebb magyar sportolóinak egyike lett. Fokozatosan javult a játéka idén és csúcsformába került az utóbbi hetekben. Pedig féltettük őt nagyon a hátsérülése miatt, amit az US Open előtti utolsó WTA tornán szedett össze, méghozzá a döntőben, ahol a világranglista 4. Szvetlana Kuznyecova ellen megnyerte az 1. szettet majd könnyek közt feladta a meccset. Hátsérülés! Ez a mondat bejárta az országot. Gyakorlatilag a sarki fűszeresnél, kocsmában, templomban is erről beszéltek az emberek. Mindenki latolgatta mennyi az esélye annak, hogy pályára tud lépni az év utolsó grand slamjén. Szerencsére az orvosok és egy csontkovács sokat tett annak érdekében, hogy Ági, aki a 31. helyig jött előre a világranglistán, elindulhasson a tornán.

A sorsdöntő sorsológép a német Sandra Kloeselt sodorta Szávay útjába az első fordulóban, amin sok múlott, s ahol rengeteg minden kiderült. Egyrészt, hogy jó formában van, mivel simán 6:1 6:2-re verte meg az ellenfelét. Másrészt, ami ennél sokkal fontosabb volt számunkra: a háta egyelőre rendben van, vagy ha nem is teljesen, sérülése nem akadályozza abban, hogy szép eredményeket érjen el.

2. forduló és az első kiemelt ellenfél, igaz a 32. helyen rangsorolt Michaella Krajicek következett. Az első szett még szorosra sikeredett, de a másodikban már megmutatta Ági ki az úrnő a házban. 7:6 6:3-ra verte meg a holland lányt.

3. forduló és az első komoly ellenfél, méghozzá a 7. kiemelt Nadja Petrova. Ági saját bevallása szerint is izgult, de nyert, méghozzá megint két játszmában, ami mellesleg azt is jelentette, hogy a hátát nem kellett sokáig erőltetnie. 6:4 6:4-re nyert az orosz lány ellen.

4. forduló és a nagy esély. Esélyesként lép pályára egy magyar teniszező a 8-ba kerülésért. Ez már maga világszenzáció. Szerencsére Ágnesünk élt a lehetőséggel és ha nem is szép játékkal, de megint 2 játszmában verte aktuális ellenfelét, méghozzá 6:4 7:6-ra az ukrán Julia Vakulenkot.

Itt a negyeddöntő és vele a nagy kérdőjel. Szvetlana Kuznyecova következik ma. Jobbat nem lehet ide írni, mint, amit Szávay Ágnes mondott:

„Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon sokszor köszönöm nektek a szurkolást! Álmodjunk tovább, és ne engedjük hogy bárki felriasszon minket ebből az édes álomból!”

Azt hiszem, nem vagyok egyedül, ha azt mondom: nehogy felébredjünk.

Ma hajnalban beszakadt a négyes metró építés alatt álló alagútja a Tétényi útnál. Demszky a poszt írásakor éppen mosakszik: a kivitelező nem tehet semmiről, mert ott volt egy gázvezeték, amit nem jelzett a térkép. Akár így van, akár nem, az a budapesti vezető, aki nem érzi, hogy a 2007-2013-as közlekedésfejlesztési koncepció (egész pontosan annak hiánya) beomló metróalagútként fogja maga alá temetni, az nem csak, hogy szakmai hozzáértéssel, még a legalapvetőbb politikai ösztönnel sem rendelkezik.

Európa itt épül, mi? Egy lófaszt. Az a hely, ahol épülő megaberuházások dőlnek össze, nem Európa, hanem Kína. Persze azzal a különbséggel, hogy Pekinget mellesleg évek óta körgyűrűk sokasága öleli át, míg mi harminc éve szeretnénk felépíteni az M0-t.

Eu-s közlekedésfejlesztési projektekre pályázni egyébként nem egy bonyolult dolog. Háromféleképpen lehet igazán elbaszni: ki lehet hagyni megfelelő, aktuális hatástanulmány készítését, és magasról lehet tenni arra a két nézőpontra, amely az összes EU által támogatott projekten végigvonul: az esélyegyenlőségre és a környezettudatosságra (fenntartható fejlődés). A jelek szerint, ezen a három lényegi kérdésen kívül, az egész közlekedésfejlesztés koncepciótlansága mellett, azt is sikerül Brüsszel értésére adnia a „világváros” vezetésének, hogy úgy posztmodernkori panamaként tekintenek erre az egészre.

A zúnió tejeljen, mi meg majd lenyúljuk, oszt jónapot. Pedig, kedves Demszky „egykorharcosantikommunista” Gábor, ez baszottol nem így működik. Mert, történetesen, ha a döntéshozók azt látják, hogy az euróknak jobb helye van egy spanyol, görög, szlovák, cseh, vagy – és reméltem, hogy nem jön el olyan idő, amikor reális lehet egy ilyen összehasonlítás – egy román, vagy egy bolgár projektben, szó nélkül átcsoportosítanak.

A megboldogult Rádió Deejay legendás délutáni műsorának szintén gagyipop-gumirap vonalon (4F Club) híressé vált vezetői elképesztő lavinát indítottak el, amikor rászálltak a Speak vonalra. Persze nem lehetett előre tudni, hogy a youtube-sztár van olyan bátor, hogy kiálljon tengernyi, rajta röhögni vágyó netfüggő fiatal elé, és a mikrofonba dünnyögje, hogy jííí kamon, tenk jó, biznisz, meg ami még az eszköztárát képezi.

Speak ugyanis – bár annyi embert mozgatott meg, amennyit egy átlagos magyar hip-hop koncert sosem tudott – érthető okokból rendesen be volt szarva ott a színpad tetején. „A jíí kamon még megy” – nyugtatott meg ezért mindenkit, aztán felcsendült a Stop the war, felvételről. A nép minden egyes felszólalást hangos röhögéssel jutalmazott, a legnagyobb moraj talán a teljesen esetlegesen beszúrt bizniszek után támadt. Valami miatt gyógymasszőr barátunk úgy érezte, érdemes még előadnia két tök ismeretlen nótát is, amelyeknek sem helye, sem relevanciája nem nagyon akadt a tegnap este. A közönség ugyanis röhögni ment, és éppen annyira magasról szart a világbékére, mint adott esetben például a Stop the war elején megszólított Snoop Dogg. Akit, ha megkérdeznének, biztosan szívesebben választaná a Playstation-t, pinákat és drogokat, mint azt, hogy ne legyen több háború a Földön.

Így jár az, aki nyugodtabb helyre menekül a parlagfű elől nyár végére és kimarad az operettország mindennapjaiból: a visszatérés pillanata úgy letaglózott, mint a munkaidő közepén kétórás kávézásból visszatérő állami ügyintézőt az ügyfelek látványa.

Először is Morvai Krisztinából előjött a Lendvai Ildikó és T-com favorit reklámospina, hogy csak két női tévéarcot említsünk a legbosszantóbbak közül. Teljesen érthető, hogy Baló György (gy.k.:Morvai hites ura) az estéket inkább Navracsics Tibor társaságában tölti. Pöszegyurink arcán látszott, az MTV ostroma után sem a verdát sajnálta leginkább, hanem azt, hogy a tömegben is ott volt Krisztinánk. Pedig mily' jó lett volna, ha elrabolják pár hétre, és váltságdíjat követelnek, miközben kínozzák: addig sincs az asszonnyal.

Közben a párt, amelynek marketingje súlyához képest a legjobb (legJOBBIK, elnézést), saját fanclubbot alapított Magyar Gárda néven. Aki sápítozni szokott, sápítozik, aki boldog szokott lenni, az még boldogabb, akit elhatárolódásra szoktak felszólítani, az nem határolódik el. Pedig annyi történt csupán, hogy skinek felkaptak egy cigánypendelyt, egyenruhába (ezáltal gyakorlatilag célkeresztbe) öltöztek, meg odahívtak két papot, néhány szebb napokat látott pártpolitikust, meg elénekelték az Erdély indulót. Hát tényleg be kell szarni az ijedtségtől, emberek! Az, hogy bejegyezték magukat, azt jelenti, hogy könnyebben ellenőrizhetőek. Vagy látott már valaki ETA-, Al-Kaida-, vagy IRA-seregszemlét? Usztics Mátyás személye egyébként is garancia a bukásra; az a jobber project, amelybe ugyanis eddig Hunyadi őrnagy belevágott (kezdve a Magor-hálózattól), minden hamvába holt, mint a pék, akire rábaszódik a kemenceajtó.

Tomcatet pedig terrorcselekmény előkészületével vádolják, pedig szép nagyra hízott, észosztó bloggerünknek legföljebb a marketingje gerilla. Amiért viszont tényleg felelősségre kellene vonni (a Podcastjának minősége), sajnos, nem téma. Ha én egy rendes terrorista lennék, már rég egy SZDSZ Új generáció épület hátsó szobájában készíteném elő a Kőröshegyi völgyhíd felrobbantását. Egyrészt ott nem keresnének, másrészt úgysem nagyon tűnne fel a mértéktelen könnyűdrogélvezettől butuló Gusztos Péter-utódoknak.

Amerikában ezalatt bedőlt csöppet a lakáspiac, szivárognak az információk fogolykínzási ügyben, és Pink beszólt Bushnak dalban. Görögország felgyulladt. Kína nagyon közel került hozzá, hogy bukja a pekingi olimpiát. Uj Péter szerint Horvátország olyan, mint a Balaton volt 20 éve. Mellesleg itthon is esik a GDP, nő a lakossági hitelállomány, és csak hónapok kérdése, mikor veszik meg a MOL-t.

Győzike új projektbe kezdett. És – ha mindez még nem lenne elég – Gerencsér Tamás (neve rímel a hetedik csapás kifejezésre) filmet forgat. Feldolgozzuk kicsit a realityt, és hétfőn újra támadunk.

Az, hogy Császár Előd bedrogozva kinyírt két zsarut a kocsijával, útban a Jáksó Lászlóval vezetett egymás poénjain röhögős rádióműsor felvételére, már mindenki által ismert tény és lerágott csont, olyannyira, hogy az érintett le is töltötte érte a celebfaktorral csökkentett büntetését gondatlanságból elkövetett emberölésért.

Aztán eltűnt egy kicsit itthonról főhősünk, (mintha a levegő is tisztult volna), csak időnként nyilatkozott a Fókusznak arról, hogy egyrészt milyen fölháborító az, hogy a nép őt még mindig elítéli tettéért, másrészt bezzegkülföldön ő kibaszott nagy dídzsé. Jellemző, hogy Elődön kívül egy épkézláb embert nem lehetett találni, aki ezt megerősítette volna. De az istenadta nép (azóta is ritkán tapasztalt tisztánlátással) magasról szart a LaptopDJ állítólagos nemzetközi sikereire, így fent nevezettnek nem maradt más választása, minthogy saját tévéműsorban győzze meg erről a nemzetet.

A képömlenynek természetesen az amúgy is igénytelen, műlaza saját gyártású műsorairól elhíresült Cool TV adott otthont, Laptop Dj néven, s a műsor azóta is kiapadhatatlan forrása a Comment comnak.

Valójában ez még talán mind megbocsátható lenne Shane 54-nek. De hogy az alábbi videóban megszólaló arcban rejlő lehetőségeket meg sem próbálta kihasználni, na az már nem.

Többen kérdeztétek, hogy mi a halál fasza van velünk. Volt, aki már attól félt, hogy felhevült Ákos és Lovasi rajongók utcai harcában, két tűz között rekedtünk. Mások azt hitték, hogy fociztunk Fókával, és agyoncsapott minket a ránkdőlő kapu. A kevésbé fantáziadúsak azt feltételezték, hogy csak megvett bennünket az index/konkurens blogszolgáltató/origó/juj.hu/gonosz multi/Fidesz/MSZP/SZDSZ/Jobbik kilóra. Sajnos ez sem történt meg, olyannyira, hogy ezúton jeleznénk feléjük, van az a pénz.
 
Az a helyzet, hogy szeptemberig Vákicsit! van, aztán támadunk. Még az is lehet, hogy zenebuzi szerzővel gazdagodva. Addig nézzetek dögös képeket Lengyel Zoltánról, ha nincs jobb dolgotok.
 
Addig is csók a sörötökre,
 
The Királyrák Team

A mai magyar labdarúgás válságban van. Ez a válság viszont nem manapság kezdődött, hanem 1986. június 2.-án egy mexikói városban, Irapuatoban egy világbajnoki mérkőzésen. Ezen a meccsen 6:0-ra kapott ki Szovjetuniótól az a magyar válogatott, amely ugyanezen év márciusában 3:0 arányban magabiztosan verte meg Brazíliát. Ez volt a mindmáig utolsó világverseny, melyen részt vesz a magyar csapat. Az azóta eltelt 20 évben a magyar válogatottnak volt 18(!) kapitánya (a Manchester Unitedet eközben éppen 20 éve irányítja Sir Alex Ferguson). A legutóbbi „áldozat” Bozsik Péter volt, akit a máltai vereség után távolítottak el a kispadról. Az új szövetségi kapitány Várhidi Péter lett. Az ő megbízatása először csak egy mérkőzésre szólt (2006. november 15.-i Kanada elleni összecsapásra), ezt azonban 2006 végén meghosszabbították 2 évvel.

A mai magyar labdarúgás válságban van. Ilyenkor felvetődik a kérdés, hogy vajon a vezetőség jó irányba halad-e? Nézzük meg mit tud felmutatni a jelenlegi vezetés, és mit tud az előző. Kronológiai sorrendben haladva először a Dr. Bozóky Imre fémjelezte vezetőséget kell górcső alá venni. 2004 októberében újraindították a Bozsik programot, mely az utánpótlással foglalkozik. Ennek a programnak a lényege, hogy a gyerekek minél korábban ismerjék meg a sportágat és jó minőségű pályákon, magasan kvalifikált edzőktől tanulják meg a játék alapjait, lehetőleg minél közelebb a lakhelyükhöz. Ehhez a programhoz csatlakozott a 2 legnagyobb magyar vállalat (OTP és MOL) is, amelyek évente 550 millió Ft-tal támogatták ily módon a magyar utánpótlást. Emellett idehozták Lothar Mathäus-t, akinek az irányítása alatt nem jobb, de népszerűbb és gazdagabb lett a válogatott. Átlagban több néző ment ki a meccsekre, ami köszönhető annak is, hogy hazai pályán barátságos találkozó keretében fogadhattuk Brazíliát, Argentínát, valamint egy jótékonysági mérkőzés erejéig hazánkba látogatott a Real Madrid is. Külföldön is sikerült neves ellenféllel játszani, hiszen meghívást kaptunk a világ- és európai bajnok francia válogatottól egy barátságos mérkőzésre. Ezeket a találkozókat nem volt egyszerű egyeztetni, de az akkori MLSZ-nek sikerült. Támogatók egész sora kezdte pénzelni a csapatot, akik Lothar-ral együtt távoztak.

Azért az vicces, hogy miközben lassan már a legelvetemültebb hajrámagyarországos és igenigenes, kovácspistis és normálismagyarországos csoportok is kezdenek rájönni, hogy barátaik politikai beállítottsága egyáltalán nem olyan fontos, Magyarország két egyszer-szebb-napokat-látott zenésze még mindig egymással van elfoglalva, politikai alapon.

Vagy egyszerűen csak az van, hogy a juj.hu egy 2002-es felvételt mutatott be Lovasiról (az volt az a választási év, amikor annyira felpörgették a píárosok a politikai marketinget, hogy emberek évtizedes kapcsolatokat szakítottak meg embertársaikkal pártszimpátia alapján), vagy egy Lovasi-imitátor amőbás használta ki, hogy meglátott egy rendezvényen három üres széket, és egy bekapcsolt mikrofont, egy zakós ásványvíz mellett.

Brit tudósok szerint viszont sokkal valószínűbb az, hogy a korosodással egyre inkább kommersszé vált Lovasi a kapuzárási pánik kellős közepén ráeszmélt, hogy ő tulajdonképpen szókimondó underground művész, és azért beszél olyan baromságokat, mint például az, hogy a MOL fideszes cég. Ezt a feltételezést támasztja alá az észosztás közben elfoglalt póz is.

Természetesen Ákost sem kell félteni, mert egyrészt az elmúlt években már ő sem nyújtott túl sok újat zenei téren (azt is mihez képest!), másrészt zeneipari pletykák szerint annyira megrészegítette a Terror Házás és a HírTV-s megrendelés, hogy azóta faji alapon választja ki zenésztársait.

Pedig nem voltak ezek tehetségtelenek a kilencvenes évek hajnalán. Bennük volt a lehetőség. Azt is megkockáztatom, hogy ha nem kurvultak volna el a hosszú évek során, még mindig bekerülhetnének egy-két megengedőbb zenebuzi ,,néha azért még meghallgatom titokban" - gyűjteményébe.

Ahogy elszörnyedve nézzük a szélsőjobboldal erősödését, a kuruc.info látogatottságának megdöbbentő mértékét, már nem tűrhetünk tovább. Segítenünk kell fajtársainkon, mint annak idején Weisz Manfréd tette, amikor szabadságáért cserébe a csepeli gyár papírjain kívül egy, a zsidó munkások nevét tartalmazó listát is átnyújtott nyilaskereszteseknek.

Tart Ön a fasiszta veszélytől? Volt már olyan rémálma, hogy „kossúttéri”, turbómagyar nyugdíjasok kergetik végig a körúton? Szeretne akkor is az utcára menni, amikor belekeveredhet egy Jobbik-tüntetésbe? Verje át a csőcseléket. Rendeljen tőlünk jó pénzért péniszre szerelhető műanyag előbőrt!

Ha kiszúrja a szeme sarkából Novák Elődöt, hogy fehér zoknira húzott bőrszandálban gyanúson sugdolódzik két kopasszal, és Önre mutogat, nem kell többé félnie. Csak rántsa elő legnemesebb szervét, hogy meggyőzze a szélsőségeseket! Az SZDSZ tagságit rejtse el gyorsan, a nevére meg mondja azt, hogy sváb.

Itt az ideje, hogy emelt pajesszal járjon Budapesten, Magyarország leginkább antiszemita fővárosában. Vásároljon műanyag előbőrt, mindösszesen 29 dollárért! Minden tizedik rendeléshez ajándék sólet-utalványt csomagolunk, mely beváltható a Fülemüle étteremben. Csatlakozzon hozzánk, kik már boldogan mosolygunk Bácsfi Diána és Szabó Albert legelvetemültebb tanítványai szemébe! Énekelje velünk a híres Monty Python dalt kedvesének: ,,Az előbőr elfertőződése a mosolyodra emlékeztet.."

(via Thinkamababy)

(UPDATE: ITT A DAL:)

Hajrá Debrecen! Hajrá magyar foci!